Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan mondjam meg, hogy már nem vagyok vele boldog és szertnék "elválni"?
A párommal nem vagyunk házasok, csak élettársak 9 éve. 2 gyermekünk is van. Sajnos mindketten eléggé megváltoztunk az évek alatt és már egyáltalán nem illünk össze. Őt ez nem zavarja, mert van hol laknia, van előtte étel és van tiszta ruha, én viszont nagyon belefáradtam ebbe a vegetálásba.
Nem tudom, hogyan mondjam meg neki, hogy vége, úgy, hogy ne bántsam meg túlságosan.
Azt sem tudom, hogy milyen határidővel kérjem meg a költözésre vagy ilyet nem illik kérni?
Bántás lesz, - mert ez olyan hír.
Szerintem egy hónap alatt tud találni valamit, de legyen kijelölt határidő, mert különben csak halogatás lesz.
Eddig nem is beszéltetek ilyenről? Akkor kicsit nehezebb lesz.
Igaza van a harmadiknak. A boldogság csak illúzió. Talán az hiányzik neked, hogy nem vagy feleség, csak élettárs.
Gondolod, ha elválsz akkor boldogabb leszel? A gyerekeid biztosan nem lesznek azok. Egy anyának a gyerekei kellenek, hogy fontosabbak legyenek, mint egy illúzió kergetése.
Részemről biztosan nincs harmadik és szerintem neki sincs senkije.
A legnagyobb baj, hogy mindketten megváltoztunk és talán túl hamar döntöttünk a tartós kapcsolat mellett.
Én nagyon élvezném az anya és feleség szerepét, ő viszont most éli a kimaradt bulizós korszakát (anno nem volt rá pénze). Gyakorlatilag minden idejét a haverjaival tölti vagy éjszakákat játszik át a számítógépnél ülve, emellett mi mintha csak úgy koloncként lennénk.
Van, hogy 2-3 hétig nem is találkozik a gyerekekkel, mert az ébredésük előtt elmegy itthonról, este meg a legtöbbször már akkor jön, mikor alszanak és rájuk sem nyit, hogy legalább belessen rájuk. Mikor kicsik voltak, játszott velük, etette, fürdette, pelenkázta őket, azt hittem, ő lesz a világ legjobb apukája, erre most azt sem tudja megmondani, hogy hány évesek vagy hová járnak óvodába.
Nem az a beszélgetős típus, de mára már közös témánk sincs. Az intimitás sincs már meg a kapcsolatunkban.
Nem rossz ember, nem agrasszív, nem iszákos, csak olyan mint egy nagy kamasz, akinek még fogalma sincs, hogy mit akar az élettől. Nem hittem volna, hogy ilyen irányba fog változni, ezért sem rudok mit kezdeni a kialakult helyettel.
Egy anya szűnjön meg nőnek lenni, csak mert gyerekei vannak? Ez mekkora butaság...
Egy gyereknek jobb egy boldog szülő, mint két boldogtalan, akik csak miatta maradnak együtt.
(nekem is így gondolták a szüleim, hát nem volt jó)
Az igazság a kettő közt van. Elvált szülők gyerekének lenni soha nem jó. Az a gyermek lelkileg sérült lesz így vagy úgy.
Az sem jó, ha úgy nő fel a gyerek, hogy nem látja a szeretetet a szülők között. Egy feleség is lehet nő, sőt kell hogy nő legyen. Mindenképpen egy önvizsgálatot javaslok (az ego-t abszolút félretéve) és utána egy komoly ,őszinte beszélgetést. Vita, veszekedés nélkülit. Kommunikáció az alapja mindennek.
Szerintem az a legjobb megoldás, ha őszinte vagy vele. Ha úgy érzed már akkor sem menne ha tegyük fel megváltozna, akkor azt is mondd meg neki, hogy lássa már nincs remény. Megmondod hogy szeretnéd ha külőn folytatnátok tovább az életet, lehet békében, normálisan is intézni az ilyesmit.
A gyerekekre gondoljatok mindketten, nekik legyen lehetőségük mindkettőtökkel találkozni amennyit csak akarnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!