Válás után sokkal. Tiszta gáz, úgy érzem, megőrülök, hogyan tovább? Se vele, se nélküle, továbblépni? Maradni?

Én 6ev utan is igy érzek, ahogyan te. Nem vagyok tisztában az erzeseimmel, magányos vagyok, ugy érzem nem erek semmit es, ha sokaig egyedul vagyok, vagyis legalabb nem chatelek a barátaimmal, teljesen kétségbe esek..

Elvileg majd elmúlik.

Most visszaköltöztél a volt férjedhez?

Regisztrálj társkeresőre, és keress magadnak boldogságot.

Semmiképpen ne maradj egy házban a férjeddel. Vágd el végre a köldökzsinórt és mindig az lebegjen a szemed előtt, hogy miért is váltál el. Legszebb ideje, hogy elkezd az önálló életed. Fiatal vagy, ne félj attól, hogy nem akad párkapcsolatod.

Egyébként egy kis türelemmel egy nő is kiválóan meg tud oldani szerelési-műszaki feladatokat. Ha nem, hát hívsz egy szakembert. Aztán, ki tudja?...:)

A probléma kulcsa itt az, hogy te sosem voltál egyedül. Egy önállótlan, gyenge, társfüggő ember vagy, aki keresi a problémát, hogy aztán másokra akaszkodhasson vele.

Pszichológussal kellene beszélned, mert így soha életben nem leszel lelkileg-szellemileg egészséges, felnőtt ember. HIába vagy 41 éves, ha egy 15 éves tini leköröz önállóságban.

Nem értesz a műszaki dolgokhoz? És? Akkor megkéred a volt férjed, hogy fáradjon át, és javítsa meg, cserébe meg megvendégeled. Kész. Vagy egy férfi barátot. Vagy édesapádat. Vagy megtanulod te magad! Ilyen piti problémákra nem az a megoldás, hogy akkor visszaköltözök a nyomorúságos társas magányba, csakhogy azért mégse legyek egyedül...

Könyörgöm, ott az egész világ! Költözz el! Rendezd be a lakásod, ahogy neked tetszik! Foglalkozz a hobbiddal, tanulj, kapcsolódj ki! Élvezd, hogy végre egyedül vagy, keress barátokat, vagy ha vannak, mozdulj ki velük!!! Az életed is megváltozik egy csapásra.

A társkeresésbe pedig akkor vágj bele, ha felnőttél! Ne újabb apafigurát keress.

Hosszú házasság után - férfiként is- éreztem valami hasonlót, de aztán csak megtaláltam az egyedüllét másféle viszonyait.

Jó ez így, már.