17 evesen szeretnek elkoltozni otthonrol! Mi a meglatasotok?

7eve elvaltak a szuleim, Pestre koltoztunk anyammal. O osszekoltozott egy ferfival, aki 2 evig rendes volt velunk, de utana, minden megvaltozott. Anya elott mindig norol nore jart. Nagyon rossz valasztas volt ez a ferfi. Nagymamek is felkoltoztek utanunk. Neveloapam mindig fojtogatott, ha valami nem ugy tortent, ahogy o akarta... Ha megszolaltam mar leuvoltott. Latta, hogy nem felek tole, es nagyon csunyan a lelkembe maszott csomoszor megbantott es durva dolgokkal illetett. Vegig lelki terrorban eltem. Anyukam csak sirt-sirt ,hogy mi mindig veszekedunk. Nem egyszer elszoktem otthonrol, mert mar nem birtam lelkileg es idegileg az otthon tortenteket. Nagyszuleimhez menekultem. Oket se szerette a neveloapam. 14 eves koromban egy evig nagyszuleimmel eltem. Teljesen mashogy neveltek. Apukammal, es az o elettarsaval nagyon jo a kapcsolatom, megertjuk egymast, nem vernek, nem uvoltoznek velem, ha megkernek valami szivessegre, azt szepen teszik. Testverem nincs hala Istennek. Apukam is teljesen mashogy nevel. 3 fele neveltetest kaptam, fogalmam sincs melyikben 'eljek' . Egy nap nagyon osszevesztunk neveloapammal es a torkomnal fogva vagott ki a hazbol, mert nem hagytam magam, igenis visszaszoltam. Uvoltotte: 'ezt a gyereket elve tobbet ne lassam' Anya persze velem maradt es mondta, ha engem kidob a hazbol akkor o is jon velem. Kidobott mindkettonket az adossaggal teli hazbol. Mamamekhoz koltoztunk. De ahhh...itt is iszonyatos a helyzet. 3 generacio el egyutt , anyammal alszok egyutt, remalmaim vannak minden este, uvoltok almomba ami a kimerultseg jele. Ha mar hozzam szolnak mar remegek(mert mindenki uvolt mindenkivel, papam meg meg is ut minket en pedig mar fel is jelentettem egyszer csaladi bantalmazasert) . Mamam meg abba is belekot, hogy mennyire engedjem meg a vizcsapot, es ha furdok es mondjuk egy perccel tovabb vagyok a kadban, akkor bejon es wc pumpaval utlegel. Vagy mesztelen kirancigal a kadbol. En meg ilyenkor felrugnam legszivesebben(kiskoromban bevallom oszinten ,meg is csinaltam.) Apukam mindent megad, tok nyugodt a helyzet ott, apukamtol elszakitottak nagyon rossz ez nekem, csak ritkan lathatom. Aztan meg csodalkoznak anyamek, hogy fuvezek neha,mikor mashogy NEM TUDOK KISZAKADNI ebbol a feszultsegbol!!!! Mindenbe belekotnek, hogy fel merem kapcsolni a villanyt ejszaka, pedig ez mar a 21. Szazad... Most is egymassal uvoltoznek: 'apadnak a faszat, az Isten megbasszon keresztbe, rosseb a fejedet' ... Szavakat uvoltik egymasra. Utana persze rajtam vezetik le. Anyam mindig azzal fenyeget, hogy beleugrik a Dunaba. Mondtam neki, akkor odakoltozom apahoz ha ugy jobb neki. Akkor ongyilkos lesz. Mar 17 eves vagyok, nagyon sok baratom van, mert nekem nagyon fontosak a baratok, nelkuluk biztos ongyilkos lettem volna. Veluk se enged el, mindig el kell szoknom meg hazudni, mert mindenkit azzal vadol meg, hogy szervkereskedo, vagy drog dealer, vagy strici. Pedig ha apanal vagyok, mindig elengednek, mert arra fele is vannak barataim, es mondjak mire erjek haza, (NEM HIVOGATNAK PERCENKENT, hogy eletem ne legyen...) hanem hivnak egyszer h mar jo lenne haza jonni akkor rogton megyek. Hagyjak, hogy kikapcsolodjam. Ez nagyon fontos egy kamasz 17 eves lany szamara, jol tudom. Csak anyamek ezt NEM FOGJAK fel. Ahogy azt sem, hogy mar tobb szabadsagra van szuksegem, es ha mindig a fezultseg van otthon, akkor johogy utalok otthon lenni!!! Hazamegyek, mar a szivem elkezd szurni es nehezen veszem a levegot, es ez nem tulzas. Otthon mar halal felelmem van. Probalom mutatni az eros csajt, de majdnem mindig sirok, de este sem tudok magamba lenni, mert anya mellettem alszik. Mindezert arra az elhatarozasra jutottam, hogy egyik legjobb baratomhoz koltozom egy kis idore, amig anya nem talal sajat lakast, ahol csak ketten elnenk, es lenne sajat szobam, ahol neha magamba tudok lenni. Van allasom, 2 helyen dolgozom, emellett tanulok is, es modellkedest is elkezdenem ujra. Abbol nagyon sok penzem szokott lenni. Es ennek a legjobb baratomnak is segitenek, mert egyedul el egy gyonyoru lakasban,egy gyonyoru helyen. Beszallnek a rezsibe. Elmodasa szerint ingyen lakhatnek ott mert tenyleg mar sokat tettunk egymasert, es o is latja, hogy hosszu tavon kikeszulnek a csaladomtol. Picit midenki megnyugodna. Egy nap60x megkapom, hogy miattam van minden rossz, es jobb lenne, ha nem lennek, meg anyam a hibas, hogy megszult. Ilyenkor ramjonne a zokogas de csakazert se sirok.Ha otthon vagyok mindig azt mondogatjak, hogy beraknak nevelo intezetbe,meg kirugatnak a munkahelyemrol. Bosszubol mar nem tudnak mit kitalalni. En szeretem oket de kezd elegem lenni, mert mar az egeszsegemre megy a sok idegesseg veluk. Ha a legjobb baratomnal elnek, akkor is meglatogatnam oket. Viszont sokkal konnyebb lenne az eletem. Ha anya talalna lakast, odakoltoznek, es ketten elnek edesanyammal akkor talan nem lenne annyi feszko. Velemenyetek minderrol? Koszonom, ha elolvastad.