Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Válás » Hogyan lehet túlélni egy válást?

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogyan lehet túlélni egy válást?

Figyelt kérdés

28 évnyi házasság után kiderült, hogy a férjemnek évek óta szeretője van. Megígérte, hogy többet nem találkoznak, még is elég erős a gyanúm, hogy ez a kapcsolat még mindig tart. Teljesen megváltozott. Amióta kiderült, már nem ölel át, nem kérdezi meg minden rendben van-e, elfordul tőlem az ágyban. Teljesen rámegyek lelkileg, ahogy a 20 éves lányom is kezd sajnos. Már nem bírom ezt a megalázottságot. Sírva fekszek, sírva kelek, biztosan én is hibás vagyok, de nem tudom hogy futhatott ennyire félre a kapcsolatunk, mindig mindent megtudtunk beszélni. Ő nem szeretne válni, azt mondja nem tud elhagyni engem, és azt amit egész élete során építgetett (Én voltam az első nő az életében), én viszont egyre inkább azt látom helyesnek, ha legalább különköltöznénk egy jó időre! Hogy lehet ezt túlélni? Kedves elvált felnőttek, hogy bírtok úgy felkelni nap mint nap, hogy ez nem csak egy rémálom, hanem a valóság? Teljesen el vagyok keseredve! Mennyi idő kellett ahhoz, hogy átálljatok az "egyedüllétre"?

2009. dec. 28. 23:04

1 2 ❯

1/11 anonim

válasza:

Én akkor mondtam ki, hogy válni akarok, amikor már teljesen biztos voltam benne, hogy semmit sem tudok, sőt, már nem is akarok tenni többé azért, hogy javuljanak a dolgok. Annyira el voltam már fásulva, hogy szerintem az első pár hónapban nem is működött ilyen szempontból az agyam :( Nem könnyű.

A férjed pedig elég érdekesen fogja fel a dolgokat... nem akar válni, mert nem akarja elveszíteni, amit felépített? Hát kapja be, akkor ne menjen félre. Bocs.

2009. dec. 28. 23:11

Hasznos számodra ez a válasz?

2/11 anonim

válasza:

Nos biztos nehéz egy ilyen "házasságból" kilépni.De ez már nem az.

Fájdalmas lesz.Nagyon!!

De még mindig jobb mint hagyni magad megalázni.

Amit ajánlhatok ,nekem sokat segitett Csernus doki Férfi ill. Nő című könyve.

Abból sok segitséget merithetsz!!!!

2009. dec. 28. 23:16

Hasznos számodra ez a válasz?

3/11 anonim

válasza:

Tényleg ad segítséget ez a két könyv. Neten is fent vannak.

2009. dec. 28. 23:22

Hasznos számodra ez a válasz?

4/11 A kérdező kommentje:

Köszönöm a gyors válaszokat. Mindannyiotoknak igaza van. Csak 2 hónapja robbant ki ez az egész, nem szeretnék elhamarkodott döntést hozni, de ha ennyire én és a felépített élete kellene neki, akkor nem menne még mindig félre, annak ellenére, hogy egyszer már lebukott, megígérte, hogy többet nem találkozik a nővel, tudja hogy már nem bízom benne, "figyelem" minden lépését, mégis megteszi. Akkor menjen inkább útjára csak ne lássam én se, és a lányom se. Mindig is egy kis "tökéletes" család voltunk, az én hátamon fát lehetett hasogatni, de amit a férjem csinál, már nem bírom... és ahogy én szépen lassan kikészülök teljesen idegileg, bármennyire is próbálom leplezni, a gyerekeim már nem kicsik, látják mennyire megvisel. A fiam egész jól van, de a lányom is kezd lelkileg padlóra kerülni, talán már csak miatta/miattuk is jobb lenne, ha gyorsan vége lenne az egésznek... Milyen volt a szétbútorozás? A gyerekeitek ha vannak, hogy viselték? Ti hogy bírtatok elaludni? Van hogy egész éjszaka csak forgolódom. Meddig tartott? El lehet egyáltalán felejteni ezt a sok évet? Nem is elfelejteni, csak továbblépni, és nem gondolni mindennap az egykori férjre?

2009. dec. 28. 23:51

5/11 anonim

válasza:

Én egy lassan 16 éves lány vagyok, remélem tudok valamit segíteni. Nos... Az én szüleim 10 éves koromban elváltak. Szerették egymást a szüleim, de sosem éltek jól nagymamám miatt(velünk lakott kezdettől fogva).Sok volt a vita anyukám és nagymamán között( nagymamán apukám édesanyja) és apukám az anyját védte. Aztán apumnak lett nője, aki még szerintem a mai napig meg van neki. Anyukámat nagyon megviselte hogy elhagyott minket. A szétbútorozás az érdekes volt, semmit sem vihettünk el, csak az én szobám bútorait. Több mint 10 év házasság után, apukám "kisemmizett" minket, ha jól tudom 700 ezer forintot adott, pedig ilyenkor jóval több jár. Nem pereskedtünk,mert hosszú,bonyolult,és a pénzt inkább új bútorokra költöttük. Nem volt hova költöznünk, anyukám testvére fogadott be minket. Ma már saját lakásunk van, anyukámnak van barátja,és boldogok vagyunk, de nagyon sokat dolgozik hogy tudja fizetni a lakáshitelt, ami rengeteg.Igaz, írtad hogy a gyermekeid nagyok, én még csak 10 éves voltam akkor, de nagyon apás voltam,és nagyon sok olyan éjszaka volt amikor sírtam hogy vissza akarok menni! Nagyon nagyon rossz idők voltak, nekem is,anyukámnak is... Anyukám sosem ivott egy kortyot sem, de úgy megviselték az események(közbe még az egyik testvére is meghalt) hogy sajnos hozzá nyúlt az alkoholhoz... Felszedett egy 24 éves pasit, aki szinte a testvérem is lehetett volna... Röviden ennyi.Minden hónapba vonják apukám fizetéséből a gyerektartást.Apukámra egyáltalán nem haragszom, hisz nagyon szeretem, minden nap járok át hozzá,nagyon jó a viszonyunk.

2009. dec. 29. 00:37

Hasznos számodra ez a válasz?

6/11 anonim

válasza:

előző vagyok:

Igazából arra szerettem volna rávilágítani, hogy alkoholhoz semmiképpen se nyúlj, hisz az nem megoldás semmire! Ne hagyd magad kisemmizni. És a gyerekeid hiába nagyok, de kíméljétek őket, és amennyire lehet hagyjátok ki őket ebből az egészből!

2009. dec. 29. 00:41

Hasznos számodra ez a válasz?

7/11 anonim

válasza:

Az én férjem 33 évi házasság után költözött el... :-[

Nem egy másik nő miatt (ezt biztosan tudom), hanem mert a lányunk beteg lett, a betegsége miatt sarkaiból kifordult az egész családunk élete...

Hol a rendőrségre kellett rohanni miatta, hol a kórházba vittük, hol attól kellett óvni, nehogy öngyilkos legyen, hol az iskolai botrányai miatt égtünk (bipoláris depresszió)...

És egy ilyen óriási botrány után, mikor hazahoztuk a lányunkat a kórházból, ő szépen pakolni kezdett egy kistáskába : először megdöbbentem, de mikor "leesett", hogy ő besokallt ezektől a dolgoktól és szépen elköltözik, akkor fogtam a nagy bőröndöt és segítettem neki pakolni!

Nem tartottam vissza, nem veszekedtem vele : MENJEN!

Hogyan lehet túlélni?!

Megnyugtatlak : mindent túl lehet élni!

Amikor azt gondolod, hogy EZT már képtelen leszel kibírni, akkor szépen rájössz, hogy MINDENT ki lehet bírni...

A gyerekeim adnak erőt : hogy már csak rám számíthatnak!

Mi lesz velük, ha én is lelépek vagy beteg leszek?!

Ezt nem tehetem meg velük.

Lassan 3 éve élünk egyedül, egyre nehezebb kijönni a pénzeinkből, de még megy.

A férjem elég gyakran jön (ilyenkor leporolja a lelkiismeretét), 1-1,5 órát itt van a gyerekekkel, nyáron 1-2 hétre kiköltöznek hozzá, én nem akadályozom a kapcsolatukat, sőt ösztönzöm és segítem, mert a gyerekeknek szükségük van az apukájukra is.

Nem panaszkodom, pénzzel is segít...

Én elhiszem, hogy sokkal kényelmesebb úgy élni, hogy nincs felelősség a vállán, nem kell senkiről gondoskodnia, csak saját magáról, nem kell senkihez sem alkalmazkodnia...

Nem vagyunk egyformák : a férjem simán lelépett a gondok elől... Én ezt nem tudnám megtenni!

Hogyan lehet kibírni egyedül?!

Annyi a tennivalóm a háztartásban, a gyerekek körül és a munkahelyemen, hogy nem érek rá ezen gondolkodni...

Nem vagyok egyedül, mert velem vannak a gyerekeim.

Másik pasira kicsit sem vágyom (nem akarok más férfi gatyáját mosni, hogy cserébe annak is nyelhessem a rigolyáit).

Minden rosszban van valami jó : igyekszem a legrosszabb helyzetben is megkeresni az előnyt és mindjárt könnyebb kibírni! (Pl.: nem kell többé a horkolását hallgatnom, nem kell harcolnom a távirányítóért, nem kell ezután megvitatnom vele, miért inkább hűtőt vegyünk, mint hifi-tornyot)...

Szóval a tanácsom : mosolyogva keresd elő a legnagyobb bőröndöt és csomagolj be neki...

Semmi vita, semmi szemrehányás!

Légy nemes és nagyvonalú (annál jobban ég a pofájáról a bőr!).

Ne akadályozd, hogy a gyerekekhez jöjjön, ilyenkor legyél udvarias, mosolygó, a gyerekek érdekei ezt kívánják.

Mutasd meg, hogy nem omlassz össze nélküle sem, a Föld sem áll meg, minden szépen megy tovább...

Keresd meg mindenben az előnyt, ami ezután jobbá teszi az életedet és a gyerekeidét is.

Foglald el magad, ne ülj le keseregni, mert akkor összeroppansz. Vesd bele magad a tennivalókba, hiszen abból mindig akad. (Ha éjszaka 2-kor beájulsz az ágyba, már nem lesz erőd forgolódni, garantáltan elalszol.)

Építsd fel az új életedet, amiben már nem szerepel a férjed, csak a gyerekeid és te! Erre készíts terveket, programokat.

2009. dec. 29. 01:20

Hasznos számodra ez a válasz?

8/11 anonim

válasza:

A szüleim 26 évnyi házasság után váltak el. Apu szeretőt tartott. Amikor először kiderült jöttek a nagy fogadkozások, amiket persze nem tartott be. Az életünkre is esküdözött hogy nincs senkije és majd ő hogy fog élni, mert a család a mindene..... Szép lassan eldurvultak a dolgok. A vége az lett felcsinált egy nőt és szó nélkül lépett le. Anyukám kivolt, mégis túlélte. A megalázottságnál az egyedüllét is jobb neki.

2009. dec. 29. 08:44

Hasznos számodra ez a válasz?

9/11 anonim

válasza:

nem is értem miért kell kétségbe esni ha a pasi elköltözik. Ne viccelj, kedves kérdező. Ott vannak a gyerekek, nem leszel magányos :) egészséges vagy, nem vagy ágyhoz kötve, gondoskodsz magadról. Itt az ideje eljárni sütizni, fürdőbe... felkeresni régi barátnőket. Nagyon izgalmas lesz :) Aztám majd jönnek az unokák, velük is kell foglalkozni.

nekem is van egy 48 éves barátnőm, aki nagyon jól megvan egyedül. Ugyan mindig próbál társat találni, de fiatalon sem könnyű, idősebben is ugyan annyi az esély szerintem. Ha lesz valaki, jó, ha nem akkor is jó :)

Én ezek után nem akarnék együtt lakni a pasival. böröndbe a cuccával és elvinném a macának :) élvezkedjen vele, aztán ha majd jönnek a rosszabb napok, akkor is boldogítsa a hölgyeményt.

Szerintem ha nem rakod ki, sose fogod visszaszerezni, de szerintem nem is érdemes.

31/N

2009. dec. 29. 10:49

Hasznos számodra ez a válasz?

10/11 anonim

válasza:

Maradj Nő,maradj büszke legyen tartásod.Ebben a korban simán kezdhetsz újra tapasztalatból tudom.Fel fognak rád figyelni a férfiak,ha nem lógatod az orrod szúrkolok!

2009. dec. 29. 12:39

Hasznos számodra ez a válasz?

1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Hogyan lehet túlélni egy válást? 4 hete megcsalt a férjem, akivel 8 éve éltünk együtt, ráadásul egy 21 éves kislánnyal. Itt maradtam a gyönyörű, okos 15 hónapos...

Ha beadtuk a válást, és már megvolt az első tárgyalás ahova a férjem nem jött el, és most lesz a második, de meggondoltuk magunk, mi a teendő?

Ha én adom be a válást, el kell mennem a tárgyalásra?

Mit jelent az életközösség megszűnése? És ez mennyiben befolyásolja a válást, vagyonmegosztást?

Mire számithatok? A párom neje nem adja ide a váláshoz szükséges papírokat, azt mondta hogy a tárgyalásokra se fog eljönni, van egy gyerekük. A papirok nélkül el...

Hogyan lehet túlélni egy válást?

Felnőtt párkapcsolatok főkategória kérdései »

Felnőtt párkapcsolatok - Válás kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!