Egy 10-14 éves gyerek hogyan viseli a válást?

Lehet, hogy bébimódra hisztizni fog, de az is lehet, hogy belátja, a szüleinek így a legjobb és beletörődik. Te ismered a gyereked, te tudod, mennyire intelligens.

Persze mindegy, melyik táborba tartozik, csak miatta nem szabad rossz házasságban maradni.

Nekem 12 évese koromban váltak el a szüleim.

Azért mert az apám más fajta nevelési elveket vallott mint anyám.

Arról biztosíthatlak h ezt az időszakot soha nem fogja elfelejteni. Én pl mindenre emlékszem a veszekedések, apám fenyegetőzései, heteken át.

Úgy h minden apró sérelem elő jött szó szerint végig ordibálták a napokat.

Az egyik alkalommal mikor kimentem kajálni és leraktam a diktafonomat az asztalra a veszekedés alkalmával anyám felkapta és fel is vette azt a részt apámtól h "Fel fogom gyújtani a házat".

Onnantól már sima ügy volt, és a bíróság jóvá hagyta.

Mai napig megvan a szalag.

Egyébként nekem a válás után vissza jött az önbizalmam és aki most ismer azt mondja h jókedvű vagyok szemben az akkori megkeseredettel.

Szóval nem biztos h ez rossz ötlet.

Ami az apa modellt illeti nem hiszem h díjazná bárki is ha én is náci lennék. De nekem jobb is liberálisként, így nem gyűlölködöm mint a néhai apám. A válás után nem erre neveltek.

Néha valakit jobb elfelejteni mint ha sose létezett volna.

25 F

Csak hogy hozzak ellenpéldát: véleményem szerint nagyban függ a szülő-gyerek kapcsolattól és a szülő-szülő kapcsolattól is a kimenetel. Mi a húgommal 11 és 13 évesek voltunk, mikor elváltak a szüleink. Együtt közösen volt egy nagy beszélgetés, mi lesz, hogy lesz, sírtunk, nevettünk. Furcsa, de egyáltalán nem maradt meg rossz emléknek, inkább olyan szeretetteljesnek mondanám.

Mind édesanyánk, mind édesapánk mindig biztosított minket a szeretetükről. Nem volt veszekedés, sárdobálás, akkor találkoztunk apukánkkal, nagyszülőkkel, amikor csak akartunk. Azóta mindenki talált új párt magának, akikkel mi is jóban vagyunk.

A húgommal mind a ketten rendesen felnőttünk, egyetemre járunk, azt hiszem, nem érződik, hogy elvált szülők gyerekei lennénk.

Nagyon sok minden múlik azon, hogy a szülők mennyire tudják kezelni a helyzetet.

"azzal fenyegetőzik, hogy az apjához költözik. Az új páromat (ő a 3. , mert volt 2 rövidebb kapcsolatom) úgy mint a többieket, nem tudja elfogadni."

már elnézést de ezek normális reakciók, főleg ha szerette az apját. attól még mert egy nőnek a világ legtermészetesebb dolga, hogy válás után az övé a gyerek, magának a gyereknek még nem az. azt meg nehézkésen fogja jó szemmel nézni, hogy te pasizol; érthető.