Elvált anyukaként mit szólnátok hozzá, ha az ötéves gyereketek egyenesen imádná az exférjetek új feleségét?

Az nem zavarna, hogy szereti a nőt. Ahogy visszaemlékszem, én meg anyukám egy-két barátnőjét imádtam, akik vigyáztak rám időnként. Valahogy olyan érdekes volt, izgalmas, szerettem náluk, velük lenni.

Az viszont már sok, hogy sír, ha nem ő megy érte, hanem te. Iszonyat rosszul esne :(

Lehet, hogy ki kéne próbálnod, hogy többet engeded hozzájuk. Aztán ha sokat vannak együtt, akkor megszokja, "megunja" a nőt, és már nem lesz neki olyan érdekes a számára, hiszen nem különlegesség, ha vele lehet.

Arra gondolnék, hogy milyen rossz anya lehettem, ha a gyerek az Ödipuszt nem velem játssza le, hanem az új nővel.

"nem is engedem el többször a gyereket az apjához heti két napnál"

A gyerekedet tönkre akarod tenni egymerő hiúságból, önzésből és akarnokságból. A legjobb úton haladsz ahhoz, hogy a gyereked elforduljon tőled és megutáljon felnőttkorára.

Nézd meg Édesek és mostohák c. filmet. Nagyon rád férne.(Julia Roberts játssza az új barátnőt.)

Nem volt apás a kiscsaj? Vannak lányok, akik az apjukhoz közelebb állnak, mint az anyjukhoz. Mert ilyen esetben sajnos azt látja, hogy apa anyát már nem szereti, de az új nőt igen. Hány éves?

Talán érdemes lenne a párodnak is megemlíteni, persze csak normális hangnemben. Isten ments, hogy feltételezzem, de egy minimálisan nem hangolja esetleg ellened a férjed új felesége?

Egyébiránt tényleg főként az lehet a dologban, hogy te vagy a mindennapi, "megszokott" anyuka, ő meg a ritkán látott, "ünnepi" anyuka. Ha nem is kényezteti el a kislányt, de gondolom náluk leckét írnia nem kell, esetleg (ha nálad otthon igen, ezt nem tudom) házimunkátvégezni sem.

Az én szüleim is elváltak, és mindkettő megtalálta az új párját. Én édesanyámnál maradtam, kéthetente voltam apáméknál. Ők sem kényeztettek el egymás után, és persze nem kedveltem jobban anyámnál apám új párját, de tényleg: senki nem szólt rám, hogy le kell ülnöm tanulni, volt idő ebéd előtt leülni beszélgetni a nappaliban, otthon belémrögzített dolgokat (akár ebéd közben is, amint befejeztem az evést már állok fel és rakom a tányért a mosogatóba - azóta sem értem, anyám mit akart ezzel...) nem kellett megtennem. Ezzel szemben anyám állandóan rohant, mindig csinált valamit, meg hát a fentiek.

Attól még nem vagy rossz anya, hogy az Ödipuszt (jelen esetben Elektrát) nem veled játssza le. Maximum rossz nő/feleség, hiszen a lány apja most mással van. Szerintem értelemszerűen vele könnyebb feloldania a komplexusát, ami azt jelenti, hogy azonosul vele.

Szerintem örülj neki, hogy feloldta, aztán beszélj te egy pszichológussal, hogy mi következik ebből a ti relációtokban.

hát nekem is rosszul esne, hogy hisztizik a gyerek, hogy én mentem érte, nem a msáik nő. meg hogy a másik nő felé fejezi ki a szeretetét, feléd pedig csak a hisztis arcát mutatja. borzasztó érzés lehet. ettől nem vagy önző!!!

aki azt írja, hogy ettől önző vagy, az nem értette meg a szitut!

viszont a gyereked érzelmeit nem tudod irányítani.

szerintem hagyd, hagy érezzen, amit akar, ha menni akar az apjához, menjen többször.

próbáld meg higgadtan kezelni. a gyerekek nem felnőttek, később úgyis meg fogja érteni, hogy te vagy az anyja, és hogy ez milyen erős kötelék.

addig pedig próbáld meg ezt elfogadni, és mikor a gyerek az apjánál van, akkor ne otthon sírj egyedül, hanem szervezz magadnak valami elfoglaltságot, ami boldoggá tesz, pl. táncóra, ilyesmi. és randizz!!!