A feleségemmel most váltunk el, rájön majd hogy mit veszített?

Most őszintén, ha csak most, a válás után kezdtél el ilyen szinten teperni, akkor nem a tökéletest vesztette el... inkább te jöttél rá, hogy mit vesztettél azzal, hogy az ő kérése ellenére cigiztél, ittál, elnyomtad. Ő akkor egy cigis ivós embert vesztett el, aki addig, amíg a másikat el nem vesztette, csak veregette magát vállba, hogy mekkora remek férj. nem azt mondom, hogy a feleséged nem hibás, tagadni a másik kapcsolatot nem illett volna, de ha a saját bevallásod szt is később kezdtél csak el megváltozni, akkor mégis, mit vártál? Mind a kettőtökön múlt.

Rengeteg olyan eset van, amikor vki azt hiszi, milyen fantasztikus a kapcsolatuk, amikor elnyomja a másikat, és nem veszi észre, hogy a másiknak ez nem jó. Sztem veled is ilyesmi lehetett a dolog. Ha meg ennyire szenvedsz, miért nem lépsz felé te?

Szervusz!

Én sem ismerlek, és nem tudom megítélni - pláne így, hogy csak a te véleményedet olvastam, a volt feleségedét nem - hogy kinek van igaza, és ki miben volt hibás.

Viszont egy saját, régi kapcsolatomról tudok írni neked. Elképzelhetőnek tartom, hogy te is - akaratlanul - hasonló hibába estél, mint az én volt barátom.

Ő nagyon szeretett engem. Biztos vagyok benne, hogy ez az érzése őszinte volt. A szeretetét azzal fejezte ki, hogy megpróbált boldoggá tenni. De nem úgy, hogy kitudakolta volna, mit szeretnék, hanem volt egy saját elképzelése arról, hogy mi tesz egy nőt boldoggá, és azt várta tőlem, hogy én is attól legyek boldog.

Másrészt én sem tudtam neki elmondani, hogy nekem itt valami nem jó. Ha valamire, amit nyújtani akart (közös program, tevékenység, nem tárgyi dologra kell első sorban gondolni), nemet akartam mondani, akkor fölvett egy olyan arckifejezést, amivel azt "mondta", hogy olyan apró ez a kívánság tőle, hát ne törjem már össze a lelkét azzal, hogy nem egyezem bele. Látod az ellentmondást: ő akar adni valamit, de ha nem fogadom el, az ő kívánságát utasítom el.

Nem tudhatom, hogy nálatok is hasonló probléma volt-e, és ha igen, még akkor sem biztos, hogy könnyen felismered. De ha mégis, akkor a hasznodra válhat, amit írtam.

Szia!

Értem. Ha jól látod a feleséged személyiségét, akkor rajta nem fogsz tudni segíteni. Nem igazán tud jól kommunikálni, nem is akarta megtanulni, többet nem lehet tenni érte. Az sem lenne jó, ha újra együtt lennétek: továbbra is gondok lennének a kommunikációval és a volt feleséged újra úgy érezné, hogy elnyomod nem nem figyelsz rá. Gyenge kommunikáció mellett akár mindkét félben kialakulhat ilyen érzés egyszerre, és így össze tudnak veszni alaposan, úgy, hogy közben mindketten racionálisan úgy érzik, nekik van igazuk, őket bántották. Lehet, hogy emiatt soha nem is fogja belátni, hogy mit veszített.

A kislányodat látogatod? Remélem, igen. Fontos, hogy lásson téged is, hogy legyen egy jó példaképe is.

Ha pedig új partnert keresel, gondolj erre is: nem elég, hogy nagyon szeretitek egymást, a kommunikációs képesség, vagy legalább az erre való törekvés nagyon fontos. A törekvést úgy értem, hogy ha valaki ugyan nem egy őstehetség, de tudja magáról, hogy nem az, számít a kommunikációs problémákra és rugalmas ilyen esetben, és szorgalmasan képzi, fejleszti magát ilyen téren, az is megfelelő. Bár erre szerintem már te is eljutottál.