Nektek mi volt az utolso csepp a pohárban? Meddig törtétek el a rossz dolgokat? Mennyi idöbe telt, mire eldöntöttétek, hogy otthagyjátok? Mennyi idöbe telt feldolgozni?

9es folyt.

Ennek az lett a vége, hogy csinált nekem egy milliós tételű adósságot, amit még közösen rendeztünk. Mikor azt láttam, hogy ebből se tanult, elküldtem mert nem akartam teljesen eladósodva élni. Azóta kilépett a melóhelyéről, újabb hiteleket vett fel, egyik napról a másikra él. Haragudni viszont nem tudok rá, mert tudom, hogy egy "balek" a családja használja ki, hogy ennyire jó szive van. Mivel ez már nem az én problémám, így nem idegeskedek az anyagiakon, normálisan állunk egymáshoz. Amiben tudjuk segítjük egymást, sokat beszélünk, és jöhet és viheti bármikor a gyereket.

Annak, aki nem érti miért kell az utolsó csepp:

minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek. Elég nehéz felismerni, hogy mikor van megint egy rossz időszak, és mikor fordul már menthetetlenné a kapcsolat. Nyilván az ember nem rúg fel minden kis vitáért egy házasságot, ahol vannak gyerekek, közös vagyon stb. Próbál küzdeni egy ideig. Aztán valaki vagy felismeri, hogy már nincs értelme folytatni és van bátorsága is lépni, valaki meg él befásultan.

En nem vartam meg az utolso cseppet.

Nem türtem el semmi rossz dolgot, mert csirajaban folytottam el az exem hülyesegeit.Ö az a fajta, aki az esküvö elött a tenyeren hordoz utana meg diktator valik belöle :/.

Nekem eleg volt 3 honap hogy eldöntsem, ennek nem lesz folytatasa. Feldolgozni nem tartott sokaig, mert nem volt mit.

Az, hogy megcsalt! En a szuleimnel voltam videken es ugy dontottem meglepem es szombat este (vasarnap helyett) hazamentem.

A kozos lakasunkban a mi agyunkba fetrengett a lannyal

első hónapokban már láttam, hogy valami nem stimmel (lenéz, folyamatos önbiz.hiányom van mellette, kritizál, más csajoknak csapja a szelet, stb)

de úgy voltam vele lehet ez még megmaradt benne mint vadászreflex, tekintve, hogy régóta nem volt komoly kapcsolata és majd elmúlik.

3 hónap után volt egy vízválasztó, megmondtam vagy befejezi a társkereséseit a neten, vagy vége - befejezte, tiszta lappal indítottunk

később folyamatos féltékenykedései voltak, lassan eljutottunk arra a pontra, hogy lassan már fiúnak kell öltöznöm (nem hordhattam szoknyát, kánikulában is nyakig zárt felsőkben kellett lennem, stb)mindemellett a jópofizást más lányokkal nem hagyta abba, önbizalmam és hogy már nőnek sem érzem magam, folyamatosan épültem le lelkileg.

1,5 éves kapcsolatban vele jött el az a pont, hogy magamba néztem, konkrétan kijelentettem nem vagyok boldog, de mivel komoly kapcs-ra meg becsületes, szorgalmas, nem léhűtő, stb társat nem tudok találni, örülök, ha ő van, szóval azt a döntést hoztam, megnézek kereken egy évet még és akkor magamba nézve, ha nem vagyok boldog, teljesen befejezem lelépek.

eljött ez az idő, magamba néztem, nem voltam boldog, sőt, be adtam a szakítós verziót, erre megkérte a kezem, jelezve, hogy de higyjem el, ő teljesen engem akar, bízhatok benne, menni fog együtt, stb. elfogadtam.

ezután már totál a fejemre nőtt, mindenben kritizált már, félelmemben már egy tükörtojást sem tudtam megsütni ha ott volt a konyhában, minden pillanatban azt várta, mikor cseszhet le, mindenben én voltam a sz*r, meg stb stb

és a végén ő dobott ki

a tanulságom az egészből: egy kapcsolatnak olyan az eleje, amilyen a közepe és a vége is, változást soha ne várj, ha valami nem tetszik, lépj azonnal, mert csak az idődet viszi el és öregen kell új társra megnyílni lelki sérüléseket ápolni, szóval csak szívás van az időhúzásból.

Az, amikor az egyik gyerekünk megállt az ajtóban, úgy 7 évesen, és azt mondta, hogy ő márpedig nem akar bemenni, mert görcsöl a hasa, hogy megint veszekedni fogunk az apjával. Miattuk maradtunk együtt, ha már nekik sem jó, nincs értelme tovább.

Amikor én hagytam volna el, megcsalt. Nálam ez megbocsáthatatlan bűn, és soha többet nincs bizalom. De közben kiderült, hogy jön a gyerek. A kicsivel nem lehet csak úgy elmenni felfedezni a világot, no meg ott a tesó, szóval megbeszéltük, hogy a gyerkőcök lelke fontosabb. Együtt maradtunk hát, de csak romlott és romlott.

Feldolgozni? 4-5 év, nem tudom pontosan. Nem is az, hogy hiányzott volna, hogy ott legyen, hanem 15 év jól megszokott világa dőlt ki az életemből.

Az utolsó csepp az volt, amikor kaptam tőle pár pofont... :( Már előtte kimondta, hogy nem szeret, de valahol reménykedtem...

4 évig türtem, kb. 4-5 hónapja rágódok azon, hogy szakitsak vele. Nem tudom, biztosan nahéz lesz feldolgoznom.