A felesegek akkor is ilyen batran elvalnanak, ha nem biztos, hogy a gyerek hozzajuk kerul?

Talán azért van ez így, mert általában a férfiak csalják agyon a párjukat, főleg szülések után. Ettől függetlenül vannak durván ribizli nők is (mondom ezt nőként), nem kell őket sem félteni sokszor, de általában apuci lép le otthonról. És még a gyereket is akarná...? Na azt már nem.

Másrészről, valaminek kell lennie a törvénynek. És ez azt mondja, hogy az anya élvez elsőbbségi jogot. Hogy miért? Erre rengeteg indokot fel lehetne sorolni. Nem szép dolog ezzel sakkban tartani a férjet, de ez egy más történet. Nem tudom, mit kell belekeverned az összes normális nőt ebbe az undorító dologba, meg általánosítani sem kellene.

Nem tudom, mit kell bunkóznod felnőtt férfi létedre.

Mindenképpen a gyerek érdekeit nézik, viszont az anyának van elsőbbségi joga, alapesetben ő kapja meg a gyereket. Nem vagyok jogász, nem fogok neked törvényeket linkelgetni, nézzed meg magadnak. Bunkó. Nem ártana inkább neked is a gyerek érdekeit nézned, nem a sajátjaidat. Ha meg nem is vagy apa, és nem vagy ilyen helyzetben, akkor meg maradjál csöndben.

Lehet kultúráltan is válni, és nem a gyereket felhasználni.

Nálunk például válás után magmaradt a jó kapcsolat, nem felejtettük el, hogy valaha szerettük egymást. Így a gyerek se sínyli meg, akkor jön az apja amikor akar vagy tud. És a gyereket is elviheti bármikor. Ehhez persze az új partnert is úgy kell választani, hogy együtt működő legyen ebben.

Nyilván vannak olyan esetek amikor az ember örül, hogy megszabadul a másiktól (pl egy agresszív ember esetében) és látni se akarja többet, de szerintem az esetek többségében fentartható lenne egy jó viszony, ha a felek túl tudnának lépni a sértettségükön.

"Miert van egy nonek tobb joga boldognak lenni, mint egy pasinak? Marpedig hazassag utan nagy atlagban a nok jonnek ki jobban... "

Elvált anyaként ezt másképp látom. Egyrészt nem tudom miért akarta volna a férjem válás után a gyerekeket, amikor az együttélés alatt sem foglalkozott velük 50%-ban, a választott iskolát az évnyitón látta először, a gyerekek könyveit se tartottam páncélszekrényben hogy ne nézhette volna meg, hol tartanak pl. matematikából, az ovis ünnepségen amikor egy apuka megkérdezte tőle, hogy az ő gyereke is jár-e úszásra, akkor nem tudta.

Sajnos nagyon sok ilyet látok magam körül, nagyon kevés az olyan apa, aki a gyerekével ugyanannyit foglalkozik, mint az anya. Azon lehet vitatkozni, hogy ki mennyivel száll be a családi kasszába, mennyi a munkaideje, emiatt mekkora részt vállaljon a házimunkában, de azon nem, hogy a gyereket ketten csinálták, a vele kapcsolatos "meló" i közös kellene hogy legyen. Ehelyett nézz szét egy szülőin, hogy mekkora arányban vannak apukák és anyukák.

Válás után meg a férjemnek jutott a szabadság, a csajozás, nekem meg a percre pontosan beosztott napok, hosszú feladatlistával, nulla szabadidővel.