Normális/egészséges az ennyire szoros viszony válás után a volt házastárssal?

Tisztában vagyok vele, hogy nem teljesen egészséges az én hozzáállásom sem. De hiába küzdök, egyszerűen felfordul a gyomrom a gondolattól, hogy egy társaságban kell lennem, egy asztalnál kell ülnöm egy olyan nővel, aki a saját gyerekét úgy küldi át hozzánk hétvégére, hogy belerakja a kissrác bőröndjébe a koszos, szennyesből kiszedett zoknikat, mert hát "nem volt ideje mosni", elfelejti elrakni a gyerek fogkeféjét, és a csomagolt váltás ruhák fele kajafoltos, fűfoltos, egyszóval retkes.

Arról nem is beszélve, hogy amíg együtt éltek, a nő otthon volt, mégis a páromnak kellett munka után takarítani, mert nem akarta, hogy megegye őket a kosz. Amióta külön élnek, a nő lakásában még nem volt takarítva, egyszer voltam fent nála, amikor együtt vittük haza az oviból a gyereket, láttam hogy milyen állapotban van a lakás, minden ragad a mocsoktól.

Tudom hogy hülye vagyok, meg hogy bennem is van hiba bőven, de egyszerűen undorodom a nőtől így ismeretlenül is. Engem nem így neveltek, nem vagyok tisztaságmániás, de ez túlmegy minden határon.

A páromat is zavarta/zavarja az ex igénytelensége. Mielőtt megszületett volna a közös gyerek, nem volt ebből gond, mert a párom megcsinált minden házimunkát. Persze a gyerek születése után is, de akkor érthető módon már idegesítette, hogy anyuci egy szalmaszálat se tesz keresztbe, és a gyerek egész nap ott van a koszban, amíg ő haza nem ér és ki nem takarít. Nem csak ez, de részben ez is vezetett a váláshoz

A párom szerencsére nem erőlteti, hogy ismerkedjek meg a nővel, neki az a lényeg, hogy a fiával jól kijöjjek. Ezzel nincs is semmi gond, csípjük egymást a kissráccal. :)

Azt meg többen mondtátok, hogy féltékeny vagyok. Higgyétek el, nem így van. Kicsi koromtól kezdve rühellem a nőket, mert azt tapasztaltam, hogy kétszínűek, kibeszélik egymást a másik háta mögött, stb. Tudom, nem szabadna általánosítani, de ellenpéldát eddig nem nagyon láttam sajnos. Világéletemben fiú barátaim voltak, a férfiak sokkal korrektebbek, nekik ha bármi gondjuk van velem, megmondják a szemembe, nem kavarnak a hátam mögött.

Persze tudom hogy ez a nagyfokú ellenérzésem úgy általában a nők iránt nem természetes. Mindezek mellett azt gondolom, ha a párom exe nem lenne ennyire koszos és igénytelen, akkor megpróbálnék felülkerekedni a hülyeségemen és megismerkednék vele, de így, hogy konkrétan undorodom tőle, totál esélytelennek és értelmetlennek tartom a találkozást.

Én 27, ő 33.

A kisfiú minden második hétvégén van itt, és hetente 2-3szor itt alszik nálunk. :)

Amikor bulizni mennek a páromék, akkor a gyerek a nagyszülőkkel van, de olyan is előfordult már, hogy én vigyáztam rá itt nálunk. :)