A felesegeknek ez miert ilyen egyszeru, hogyha beleszeretnek masba, akkor bedob (HAT) jak a torulkozot?

... ja, és az már rég rossz szerintem, ha egy kapcsolatban hierarchia van, ha bármelyik fél is azt érzi - vagy ami még rosszabb, érezteti - a másikkal, hogy szívességet tesz azzal, hogy vele van, vagy szívességet tesz neki a másik azzal, hogy vele van.

Egy jól működő emberi kapcsolat az mindig arról szól, hogy van benne egyensúlya az adásnak és a kapásnak (nem csak tárgyakra gondolok, lelkiekre még inkább), mindkét fél úgy érzi, hogy többet nyer a kapcsolattal, mint amennyi negatívumot nyújt számára a másikhoz alkalmazkodás.

A legtipikusabb párkapcsolati kudarcok törvényszerűen úgy szoktak kinézni, hogy az ember mást nyújt, mint amit a másik szeretne, a másik is mást nyújt, mint amit ő maga szeretne, és a kommunikáció sem működik közöttük... és akkor idővel törvényszerűen mindketten úgy fogják érezni, hogy ők csak adnak, adnak, adnak, és a másik meg kihasználja őket.

Ezek néha külső szemmel ilyen rendkívül nevetséges helyzetek, amikor az egyik olyasmitől szenved, amit a másik valójában soha se kétrt vagy várt el, csak az az egyik képzelte azt, hogy tőle ezt várja el a másik... mit tudom én, a nő szenved az állandó háziasszonykodástól és hogy a férj ezt soha se méltányolja kellőképp, a férfi meg szenved attól, hogy a nő állandóan háziasszonykodik ahelyett, hogy... de soha sem beszélik meg, esélyt nem adnak annak kiderülésére, hogy mindkettó voltaképp a saját berögződött előítéleteivel áll harcban, és nem a másikkal...

Ugye a House-ben volt erről egy jó rész, hogy a bácsi azért járt Viagráért, mert azt hitte, hogy a néni ezt várja el tőle hetente többször, a néni meg egyáltalán nem kívánta, de hagyta, mert azt hitte, hogy a bácsi ezt várja el tőle hetente többször)

Kedves 120-as, újra csak azt tudom írni, hogy attól hogy ez így van, még nem biztos, hogy így a jó.

Egy igazi NŐT igen is meghódítani kell és egy igazi FÉRFI dolga a hódítás. Ha ez valóban így történne, akkor kevesebb lenne a válás is, mert ez a kettő összefügg. A férfi aki várja, hogy meghódítsák nem igazi férfi és a nő, aki kuncsorog a férfi után és még alárendelni is hajlandó magát, csak hogy megtartsa, az nem igazi nő. És az ilyen kölcsönös tisztelet, egymás feltétel nélküli elfogadása nélküli házasságok előbb-utóbb romba is dőlnek.

"Gondolod, akkor is szeretne ha egy vasam sem lenne?"

Az előbb még azt írtad, hogy nem szeret. Döntsd már el.

Egyébként tipikusan az a férfi vagy, aki "a beetetési időszakban" a pénzével villog, sőt még most is. És csodálkozol, hogy a nejed nem téged szeret, hanem elvan az anyagi biztonságba. Persze, hogy nem szeret. Ha ezzel hódítasz, akkor ne csodálkozz, hogy valaki olyan sikerült kifogni, akinek ez kellett és nem te mondjuk csórón.

Téged nem lehet szeretni, ha abban méred a férfiasságot, hogy mennyi pénzt talicskázol haza. az igazi nő, aki azt adja, amire vágysz ahogy leírtad, nem pénzben méri a szeretett férfit.

Ez már veszett fejsze nyele. És a kommentjeid alapján magadnak főzted, nem meglepő, hogy most rettegsz az egzisztenciális válságtól is. Az tudod ugye, hogy a házasság alatt szerzett dolgok feleződnek?

A nejed vinni fogja a fele vagyont, a gyerekeket (hiába gyurmázod őket, ténylegesen ő neveli őket).

Keményen le fognak pontozni, mert sokan hiszik azt, hogy a nők között nincsenek ilyenek.

De Te nem magad mutattad meg, hanem pénzben méred a sikert, így valószínűleg összeszedtél valakit akinek ez kellett.

Kedves Kérdező (#123) fogalmam sincs, hogy a Te párod szeretne-e Téged.

(hogy az én párom szeretne-e engem, arra tudom a választ, lévén amikor összejöttünk épp egy vasam se volt, lejmoltam a pénzt 2 zsömlére, és az út mellett heverő dekket szívtam:)))

De van egy több évtizedes gonosz előítéletem: semmire se tartom azokat a nőket, akiknek alfa hímek kellenek:)