Miért nem értik meg, hogy ideköt a gyermekem apja, nem költözhetek?

Veled értek egyet. Az újpárod a "hivatalos"-ról beszél, Te, az exed és a fiad az érzelmi kötődésről.

Így is ketté van szakítva a gyerek élete, ez nagyon rossz lenne mindenkinek.Sajnálom,hogy ezt nem érti a párod. Még az is lehet, hogy a gyerek elfordulna tőled, ha ezt tennéd vele,és az apjához akarna költözni.

39n

Sajnos én is a párod családjával értek egyet.

Korrekt,nhogy próbálod a szoros viszonyt fenntartani a gyerek apjával, de az életed azon szakasza lezárult, de mégsem hagyod. Igen, a gyerek mindig össze fog titeket valamelyest kötni, de ez már sok, ami te csinálsz., hiszen nem a világ másik felére költöznétek.

Gyerkestől téged választott, de nem a gyerek apját...azért nagy különbség.

Remélem tudod, hogy e a döntésed jelentheti a kapcsolattok végét, jogosan.

Én sem tudnék olyan emberrel élni, akinek fontosabb a exe mint én...és nem, ez nem a fiadról szól.

A fiad láthatná az apját mégbígy is többször mint a láthatásban engedélyezett, 3 év múlva meg már mehet egyedül, az apjához, amikor akar tehát nem lenne ezzel gond

Azért, mert nincs igazad. Ezek csak ürügyek arra, hogy miért nem mersz vagy akarsz megmozdulni. Mások látják, te nem akarod látni.

Ausztriából "csak" háromhetente"....?! Emberke! Az én férjem Japánban dolgozott, mert muszáj volt, és az első 8 hónapban még csak nem is láttuk! Haza sem engedték!

Háromhetente mentem haza a kollégiumból, amikor egyetemista voltam, mert nem volt pénzem hazaútra.

A fiad nagyon jól megvan, HA tudja, hogy az apjára MINDIG számíthat. Nem kell ott lihegnie fizikailce is a nyakán. Akkor szenved az ember az apja hiányától, ha érzelmileg elérhetetlen, nem akkor, ha fizikailag. A 9 éves fiad egyre nagyobb lesz, és egyre kevésbé igényli azt, hogy bárki - értsd: te is - a nyakán lógjon és lefogja a szárnyait. De egyre erősebben igényelné idővel azt, hogy meglegyen a stabil anyagi megélhetése a családnak - pl. a tanuláshoz, egyetemhez.

Valójában te a fiaddal takarózol, és rólad van szó, ugye? Te nem akarsz megmozdulni. Mások ezt ugyanúgy látják, ahogyan én, és ezért "nem értenek meg".

Az a baj, hogy te elhiszed,mhogy ez a fiadról szól...

Pedig a 3. Jól leírta...az embernek elsősorban azt kell tudnia, hogy számíthat a szüleire... Másodsorban kell a fizikai kapcsolat...

Én 13 évesen csak havi 3-szor láttam a Szüleimet( pedig együtt éltek), mert suliból csak ennyiszer mehettem haza...de brmikor felhívhattam őket, ha baj volt számíthattam rájuk...az örömöme megoszthattam velük.

Jah és a fiaddal a legrosszabb amit tehetsz, hogy kvázi miatta veszejted el a nevelőapját, aki 5 éves kora őta neveli. Szerinted ez nem fogja lelkileg ugyanúgy taccsra vágni, mintha a biológiai apjával csak rtkábban találkozna?

Mindkettőtöknek igaza van a saját szempontjából.

Nyilván kialakult egy rutin, amin nem akarsz változtatni, mert jól működik és a gyereknek is jó.

Viszont a párodnak is igaza van. Végül is így ti sose lehetettek ezek szerint egy család az új pároddal.

A volt férjeddel esetleg beszéltél erről? Kíváncsi lennék, hogy neki mi a véleménye. Mert ha ő nem ellenzi, akkor szerintem nyugodtan költözhettek. Kisgyerek így is családban lesz, van előtte férfi példa, és apukájával is tarthatja a kapcsolatot.

Az érzelmi részt megértem anyukaként, és sajnálom hogy ilyen helyzetben kell döntened. A párodnak viszont a saját szempontjából abszolút igaza van.

Lenne egy jó munkahelye, többet keresne, előre tudna lépni, és ezt meg szeretné osztani veletek. Ha ugyanolyan jó a kapcsolata a kisfiúval, mint az apjának (elvégre 4 éve neveli), akkor a kisgyereknek az is törés lenne, ha tőle választod el. Apukájával tarthatja a kapcsolatot úgy is, hogy hétvégente nála van, szünetekben elutazik hozzá. Esténként meg skype, telefon.

A párod egyszer már elszalasztott egy lehetőséget, mert a ti érdekeiteket nézte, de most nem szeretne. Szerintem ez elég nagy választópont, mert ő anno megtette ezt értetek, de ha te nem vagy hajlandó költözni érte, akkor lehet, hogy elgondolkodik.

Nem tudom a gyereket mennyire viselné meg az új helyzet. Te tudod? Beszélgettél már vele erről? Mi itt nem vagyunk szakemberek, ha normális vélemény érdekel, beszélj egy gyerekpszichológussal. Ő jobb tanácsot tud adni.

Az meg sem fordulna a fejemben, hogy a gyerek nem költözik velem, ha én mennék, de ha nem mennék, vajon mi lesz a párkapcsolatommal?

Találtál egy rendes férfit, aki szeret és szereti a gyerekedet is. Ez is nagy szó manapság, érdemes ezt a kapcsolatot kockára tenni? A távházasság nem hiszem, hogy működik. A párodat pedig ne akard maradásra kényszeríteni, ha ennyire menni akar, sok jó nem születne belőle.