Hogy segíthetnék "boldoggá" tenni az exem? Hibásnak érzem magam és fáj, hogy "szenved"!

Kiváncsi vagyok ki mit gondol,de azért kélek finoman,nem érzem magam rossz embernek mindannak ellenére sem,amit le fogok írni!

18 évesen volt először barátom és jó volt a kapcsolatunk.Nem örületesen jó,de mondhatni,hogy boldogok voltunk mindketten.2 éve voltunk együtt,amikor teherbe estem,véletlenül,mégis úgy fair,ha leírom,hogy az én hibámból.

Nem volt kérdés,hogy megtartjuk a babát és tervezgetni kezdtük a közös életünket,amiből végülis semmi sem lett.Hibázott ő is,hibáztam én is,fiatalok voltunk,elszúrtuk.1 éves volt a kislányunk,amikor végülis szétmentünk.

Azóta eltelt 7 év sok mindent megéltünk külön-külön és együtt is a gyerekünk révén.

Az exem szeretem,mint barátot és becsülöm,jó apuka is.De a szívem szakad meg,amiért szenvedni látom,hogy nem találja az életben a helyét.Felelősnek érzem magam benne,mert amint írtam én hibáztam a fogamzásgátló szedésében és bizony a kislányunk miatt nem talál ő párt magának.

A nők egyszerűen nem képesek elfogadni,hogy neki már van mástól gyereke.Aki mégiscsak elfogadja az pedig azt nem képes lenyelni,hogy mi ketten apuka és anyuka lévén tartjuk a kapcsolatot és jóban vagyunk.És ő minél több nőtől kap ilyen pofont,annál jobban kötődik hozzám,annál mélyebbek az érzései felém,így mindig nehezebb és nehezebb újrakezdenie mással.Próbálkozik mással,de belém szerelmes,ezt mutatja is,mondja is és érzem is.Én nem vagyok belé szerelmes,akkor sem voltam és a jövőben sem leszek,de még soha senki másba sem voltam az.

Próbáltam távol tartani magamtól az elmúlt 7 évben több-kevesebb sikerrel,mert tudtam,hogy a közelségem nem tesz neki jót.Hol azzal próbálkoztam,hogy szidtam mint a bokrot,mindenért őt hibáztattam,hol magamat mocskoltam be,hogy egy rongy utolsó alaknak tartson és ne akarjon engem.HIÁBA.

Baromi önző vagyok,mert akarom mint barátot,amit ő más nincs lehetőség nincsen ELFOGAD,bár többet szeretne.

Tisztában vagyok az érzéseimmel így bizton állíthatom,hogy nem féltékeny vagyok az aktuális barátnőre sohasem,hanem a szívem szakad meg,amiért a gyereke ellen és ellenem hangolja az exemet.Én soha bele nem avatkoznék egy kapcsolatba,tiszteletben tartanám és kívánnék neki sok boldogságot,de az ellenünk való úsztítást nem bírom elviselni.

Miért elfogadhatatlan egy jó kapcsolat a két ex között?Ha más is így gondolkodna szegény fiú nem kapott volna ennyi pofont a nőktől,nem kellett volna nekem vígasztalnom és nem érzené most szegény azt ami érez.

Jól elszúrtuk akkor a kapcsolatunkat,most pedig megint elszúrtunk valamit amire szerintem még megfelelő szó sem létezik.

Mit gondoltok?