Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kaphatnék pár jó tanácsot? Senkim nincs akivel megbeszélhetném
3 éve élünk együtt a párommal. Ő 30 én 23. Született egy kislányunk is, 1 éves.
Voltak korábban is hullámvölgyeink, de az egymás iránt érzett szeretet miatt mindig túlléptünk minden nehézségen.
Azonban most már úgy érzem magam ebben a kapcsolatban, mint aki fuldoklik. Folyamatos szenvedés az egész ,minden áldott nap zokogok a wc-ben vagy a zuhany alatt, mikor nem lát senki. A párom hozzám sem szól szinte, megérinteni főleg nem. Este hazajön, beül a gép elé, bedugja a fülhallgatót, aztán meg lefekszik valamikor. Csúnyán beszél velem, nagyon durván meg bánt sokszor.
Már odáig jutottunk, hogy előjött a borderline szindrómám, amit már vagy két éve sikerült elnyomni, most gyógyszeres kezelés alatt is vagyok, és pszichiáterhez járok.
Jó lenne az érzelmi támogatás tőle, de csak azt kapom, hgy bolond vagyok, meg elmebeteg, és be fog zárni egy diliházba. Pedig igazából aki nem tudja rólam, észre se veszi, hogy valami bajom van, tényleg nem vagyok dilid, csak nyugtatót kell szednem. Az a baj, hogy szeretem. De nem bírom már lelkileg, kiégtem, csak a fájdalom van. De ugyanakkor nem merek kilépni a kapcsolatból, félek,rettegek, hogy nem fogom bírni nélküle, és nem fog visszajönni soha már. Főleg, hogy ha szakítunk, vidékre kell költöznöm, és akkor a távolság is az ellen lesz, hogy kibéküljünk. De így egy háztartási robotnak érzem magam, erre vagyok csak jó. A legrosszabb az egészben, hogy szerettünk volna kistesót, megszakításosan "védekeztünk" így megadva az esélyt,ha jönni akar jöjjön alapon. ÉS most bár még 5 nap kell, hogy megjöjjön, de úgy érzem magam, mint mikor a lányomat vártam. Ha most megint babát várok, akkor aztán végképp nem léphetek....Tudom, hogy tűrnöm kell, mert ennyi jár nekem, ennyit érdemlek, de olyan nehéz, mert senkinek nem tudom elmondani, mennyire fáj, hogy így bánik velem, mikor én úgy szeretem őt és mindent megadok neki,bármit megteszek érte :(
válasza:Én is egyedül vagyok...pánik betegségem van
Gondolj bele:/ valami baj van már reszketek,fuldoklok,hányingerem van..Meg értelek.ha gondolod irhatsz nyugodtan priviben :) L
válasza: válasza:Hát, jól gondold meg a második gyereket!
A változás nem mindíg jelent rosszat. Engem is elhagyott a férjem 4 hónapja, aki az élet volt számomra. Méltósággal kell viselni. A férjed azért teszi veled, mert megteheti és ebben leli örömét, hogy aláz. Így sem jelentesz neki semmit, ha elköltözöl, úgy sem. Csak magad és a gyereket fogod tönkretenni. Ha nem lát benned erőt, tovább gyengít. Ha otthagyod, lesz esélyed egy új életre, ami ettől csak jobb lehet, ha nem, az esélyt sem adod meg magadnak a boldogságra, és ahhoz még fiatal vagy. Én is meghaltam, miután otthagyott, 2,5 hónap kellett, mire összeszedtem magam. Ha úgy érzed, hogy ez az élet számodra megfelel, akkor tűrjél, de meg fogsz keseredni, illetve megvagy.
Sajnos intő jel, hogy nem ér hozzád.
Lassan azt is elhiteti veled, hogy dilis vagy.
Lehet, kemény a válaszom, de 39 évesen, túl egy váláson és a jelenlegi nagy szerelmen, így gondolkodom.
Valószínűleg én is mindíg szeretni fogom, de minden jónak egyszer vége lesz és ne feledd, ugyanígy a rossznak is!
válasza: válasza:Azért viselkedik így veled, mert biztos tudatában van annak, hogy ezt megteheti.
Függőség alakult ki benned vele szemben, és ő ezzel tisztában van. Ezzel együtt megszűnt az is, hogy "harcolnia" kelljen érted, a férfi pedig "vadász", szüksége van a kihívásra. Elveszítette az érdeklődését irántad, ami persze nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy nem szeret.
Nélküle, mások segítségével kéne magad összeszedni. Érzelmileg függővé tenni magad tőle.
Nálunk is volt egy rövidebb időszak, mikor megengedte magának a párom, hogy magas lóról beszéljen velem. Akkor változott meg a helyzet, mikor már nem elvonultam sírni, hanem kihúztam magam, és szépen az ő stílusában válaszoltam, hogy "lesz..rom, hogy mit csinálsz, nem érdekelsz", és tettem a dolgom. Azóta rendbe jött a kapcsolatunk. Így utólag nem hibáztatom, hiszen nagyon kevés az az ember, aki hosszútávon szeretne együtt lenni egy nyavalygós, sírdogáló, folyton panaszkodó, elégedetlenkedő, problémás emberrel. A tehetetlenség pedig kihozza az emberből a rosszat. Mióta vidámabb vagyok, talpraesettebb, céltudatosabb, minden rendben van köztünk.
válasza:Köszönöm szépen Neked is a választ. Már ezt is próbáltam.
Csak rosszabb lett minden. Neki nem panaszkodom már vagy két éve, nem sírok előtte már több, mint egy éve. Valószínűsítem,hogy nem tud a sírásaimról, mert ezt nem úgy kell képzelni, hogy beszól, én megyek a budira és bőgök. Nem, hanem véget ért a nap, elaludt a kislányom, párom alszik, vagy gépezik és akkor elmegyek fürdeni és olyankor sírok. Mióta visszaszólok neki,hogy gondolj amit akarsz, nem érdekel stb, azóta még rosszabb lett minden. Most egyelőre azt csinálom, hogy nem reagálok a beszólásaira, és úgy csinálok, mintha nem történt volna semmi. Persze próbálok vidám lenni, de elég nehéz, de azért eljátszom általában, hogy vidám vagyok, úgyis csak én tudom, hogy nem vagyok az. Sajnos megbeszélni senkivel sem tudom, ezért is írtam már ide, mert senki az ég világon nincs, akinek elmondhatnám. A párom a betegségemből annyit vesz észre, hogy ki kellett vegyen egy nap szabit, mikor az orvoshoz mentem, hogy a kislányunkra tudjon vigyázni. Ja meg a receptet is látta, de azt is én váltottam ki, egyébként engem már 2 éve nem látott "roham" közben. Szóval én úgy érzem, mindent megteszek, hogy erősnek és vidámnak és függetlennek mutassam magam előtte, az már más kérdés, hogy egyik sem igaz. De, hogy igazából, hogyan legyek független tőle azt nem tudom :(
válasza:Nehéz.
Mindenesetre ne csináld meg a háztartási dolgokat. Csak Magadra vegyél ennivalót, csak Magadra moss és mosogass - evvel tudsz tenni az ellen, hogy háztartási robotnak érezd Magad.
Mondd meg a fiúnak, hogy nagyon rossz Neked, hogy bántalmaz, és hogy ha még csak egyszer is teszi, akkor ... és itt jöjjön valami, ami őt megérinti, és visszatartja. És így szépen juss el odáig, hogy kikötsz még egy kritériumot, még egyet, amivel eltávolodsz tőle, és mondjuk a 4. lépés a szétköltözés.
A pszicháterrel megbeszélted, hogy otthon bántalmaznak?
válasza:Legy eros es fuggetlen gyeret bolcsibe add menj emberek koze dolgozz sportolj tanulj enekelj zenelj barmi.
A panikbetegsegnel az a legrosszabb ha magadba zarkozol es magadra figyelsz.
Keress egy celt az eletben de az ne gyerekszules legyen.
Tanulj nyelvet stb.
Ha a ferjed elettarsad latja onnalo vagy okos ugyes akkor kivirulsz es ujra tetszeni fogsz neki es tisztelni fog.
Hiszen egy porszivot sem tisztelunk se egy mosogatogepet.neem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!