Mit tegyek, hogy ne érezzem emiatt rosszul magam?

nem érzed anyud szeretetét? mert ha igen akkor mindegy hányan vagytok a lényeg h valakitöl kapj. hidd el rosszabb az ha teljes családban élsz és mindenki utál.

vigasztalo szöveget akarsz?

nem tudom hány éves vagy miben hiszel miben nem,de te ide akartál születni mert meg kell tanulnod valamit. mindenkinek vannak tanulni,fejlödnivaloi.

mellesleg a tökéletes kis családi élet nem egyenlö azzal hogy boldog. van aki fel se fogja h milyen szeretö családban van, nekik ez fel sem tünik,tök természetes. vagy épp az élet más területén vannak kudarcai,ami viszont neked tök természetes.

nem mellesleg lehet h te tudatosan fogod a saját családodat megteremteni,mert itt a példa amit nem akarsz igy ha szerencséd van nem ismétled meg azt amit anyudék.

van akinek még szülei sincsenek hanem árvaházban él. sokmindenre lehet gondolni ami rosszabb mint neked.

Kétlem, hogy te egy fiatal kislány lennél.

Egy fiatal kamasz gyerek nem k-zik senkit. Örülj neki meg van mindened, anyukád majd vesz pénzen neked családot:)

Másnak meg családja van, ahol szeretik, és szegény, nincs meg semmije ami, és még sem csinálja ezt amit te, és még sem beszél így ahogy te, pőedig tehetné mert olyan gyerek.:)

1. vagyok, egy példa az életemből.

apámat nem birom, sosem birtuk egymást, konkrét háborut folytattunk,lelki terrorizált. folyton depresszios voltam és gyülöltem öt.

de most felnött fejjel(27) már hálás vagyok neki.

ha tökéletes családom lenne akkor nem kezdem el gyógyitani magam(sokan nem hisznek benne,kineziologushoz kezdtem járni,ők a gyerekkori tudatalatti sérelmeket is feloldják),azóta már tudatosságra ösztönző előadásokra járok,fejlesztem magam pozitiv irányba.és köszönöm szépen remekül érzem magam,szoval nekem bejött.

és azt kezdem észrevenni h apám is kicsit lazább, söt már beszélget is néha velem igaz tök érdektelen témákról, de már nem bosszus,ritkán lesz idegbajos,nyugodtabb. lehet h belefáradt a dolgokba de az is lehet h nekem változott annyira a kisugárzásom h már nem keltek feszkot benne és érdekessé váltam számára.

Kedves Kérdező!

Én Anyuka vagyok, és 3 hete költöztem el a férjemtől, a 3 éves kislányom Apjától! Nem tudom Te mit érzel, nem tudom átérezni sem, hiszen Nekem teljes család, testvér adatott meg gyermekkoromban, de mint Anya , a saját mostani tapasztalatomból talán meg tudom mutatni Anyukád néző pontját.

15 éves vagy, elég idős ahhoz, hogy leülj Anyukáddal és feltedd Neki a kérdéseidet! Bár írtad, hogy miért váltak el. Érezd át Anyukád helyzetét...megcsalták, megalázták, nem szerették. Légy Rá büszke, hogy fel mert állni, összeszedte magát, és biztosítja Neked a hiánytalan gyerekkort, életet. Nem kis feladat ám...Ez nem szégyellni való hanem igazi büszkeség. Én csak az elején vagyok, de ha a kislányomnak kamaszkorában "csak" annyi problémája lesz, hogy csonka családban nőtt fel, már megérte. Ne érts félre, nem lehet könnyű Neked sem, de semmiképpen nem kell szégyenkeznek amiatt , hogy nem egész családban nőttél fel.Amikor a családodról kell beszélni, nyugodtan vállald fel,hogy Anyukáddal kettesben éltek, és igen, Anyukádnak sikerült ami sok nőnek nem. Mert lépni, és ezzel sok-sok nagyobb problémától óvott meg Téged. Szerettél volna állandó veszekedéseket hallgatni, ne adj ég, bántalmazást látni, átélni? Szerettél volna egy depressziós, állandóan feszült, türelmetlen Anyát, aki talán az évek súlya alatt még meg is betegszik? Szerintem Te is tudod a választ. Anyukád a 2 rossz közül a kevésbbé rosszat választotta és ez nem elítélendő, hanem sokkal inkább olyan dolog amire büszke lehetsz. Hidd el, Érted,Miatt csinál mindent amit csinál...Legalább Én ezt gondolom, mert Nekem is csak a Kislányom boldogsága a legfontosabb...