Ferjem megorjit a feltesevel. Miert erezzem en rosszul magam, azert mert o gyagya?

Bizonyára félt is, de szerintem leginkább féltékeny és ellenőrizni akarja minden percedet, amit nélküle töltesz el.

Harcold ki magadnak a saját szabadidőt, különben bele fogsz őrülni. A helyedben semmiképpen nem mennék bele abba, hogy munka után várakozzak rá, kész röhej, nem is értem, eddig hogy bírtad ki.

Azért én kipróbálnám, vagyis felajánlanám, hogy munka után sétálgatok 1-1 órát, majd együtt mennénk haza. Ha ebbe sem megy bele, akkor teljesen ki akarja sajátítani az életedet, ne menj bele, most talán még nem késő.

Milyen vallású a férjed?

---

Szerintem jelentsd ki, hogy nem fogsz magyarázkodni, mert nincs miért, és zárd le a témát. Ha nem bízik benned, érdemes elgondolkozni azon, hogy szükséged van-e erre. Én nem tudnék így élni.

Tisztelt Hölgyem!

Önre ijesztett a fizikai bántalmazás lehetősége. Ha eddig nem voltak jelei, azért bízhat benne, hogy "csak" így marad a helyzet.

Azért írom, mert volt ilyen ismeretségi körömben. A túlzott féltés többnyire együtt jár a túlzott szeretettel. Nekiment a nőgyógyásznak, mert nem akarta beengedni szűrővizsgálatra - ott többszörösen vesztett, mert a nőgyógyász küzdősportokat űzött. Viszont nagyon megvert egy nyomorult, öreg koldust, mert az odament a feleségéhez kéregetni. Azt mondta, hogy biztos a szeretője, csak elmaszkírozta magát. Sok ilyen esete is volt, de a feleségét soha egy durva mozdulattal sem illette, persze szóbeli számonkérés, tiltás volt rendesen.

Ráutaltságról írt a kommentjében, bizonyára rokoni segítségre sem támaszkodhat a távolban.

Szakember segítségére nem biztos, hogy rá tudja venni és nem is igen lehet nagy változást elérni.

Semmit sem segít, de ilyen szintű féltés nem alakul ki egyszercsak és eltitkolni sem lehet. Ilyen volt házasságuk előtt is?