Férjemmel visszaléptünk a válástól, mindezt nagyon sérelmezi barátnőm, beszélni sem akar velem, olyan nagyot ártottam ezzel neki?

Az ilyen banyák, régen abban lelték örömüket, ha összeboronáltak párokat.

Ma meg abban, ha sikerül szétválasztani őket!

Nekem is vannak barátnőim akik szerintem nagyon rosszul teszik,hogy nem válnak el.De ez az én véleményem,nem én élem az ő életüket.Nem tartom jogosnak azt,hogy beleszóljak az életüket,sorsukat meghatározó döntéseikbe.Nem is akarom a felelősséget vállalni a barátnő döntéseiért.Persze azért vagyok a barátnő mert szeretem és osztozunk egymás bú-baján,de ezt csak bizonyos fokig.Nem terheljük le egymást annyira,hogy az ő baja az én bajom legyen,hogy én viseljem az ő puttonyát.

Szerintem nagyon egymásba bonyolódtatok.A barátság nem erről szól.Hanem arról,hogy bárhogyan is döntesz én melletted vagyok.Ha válni akarsz abban segítelek.Ha mégis megpróbálod rendbe hozni a házasságodat akkor ebben segítelek.Bárhogyan is döntesz számíthatsz rám.Nekem ezt jelenti a barátság.Én döntök,és ő ha akar segít abban,hogy megvalósuljon a döntésem.

Ha a barátnőd jobban haragszik a férjedre mint te,akkor a saját elszenvedett sérelmeit belevetíti a te életedbe.Ezért reagál így.A magad érzéseit kövesd,ne a barátnőét.

A barátnőd bizonyára már beleélte magát abba, hogy ketten kitapossátok a férjed belét... Legalábbis amit írtál, hogy "szerinte így meg úgy meg kellene szívatni" - nem egészséges hozzáállás. Lehet, hogy minden férfira haragszik, lehet, hogy csak a te férjedre, de megharagítottad azzal, hogy megtagadtad tőle az elégtétel lehetőségét.

Lehet, hogy meg tudod vele beszélni, lehet, hogy nem. Ha nem tudod megbeszélni, akkor ennek a barátságnak vége van. Mert így, ha együtt maradtok végül (remélem, sikerül rendbe hozni), akkor az lesz a baja, ha meg mégis elváltok, akkor "Bezzeg én megmondtam, hogy ne adj neki még egy esélyt" lesz a reakció.

Nekem ez tipikusan olyannak tűnik, mint amikor a mártír anyukák mindenkit rá akarnak venni, hogy szüljön, mert rájöttek, hogy nem is olyan nagy buli a gyerek, és nem akarnak egyedül szenvedni. (Szemben a normális anyukákkal, akik boldogok, és nem szólnak bele más életébe.)

Ez ugyanaz. Nem akar egyedül lenni. Ha ketten vagytok elváltak, az tök buli, ha együtt vagy a férjeddel, arra emlékezteti, hogy ő nem tudta megmenteni a saját kapcsolatát, és egyedül maradt.

Saját példa!

Volt egy barátnőm! A válása után összejött egy zűrös, alkoholista sráccal. Az egész csak szexnek, meg búfelejtésnek indult, aztán persze a barátnőm beleszeretett.

Természetesen a srác nem javult meg, úgyanúgy bulizott, ivott, néha csajozott és ha kedve tartotta előkapta a barátnőmet.

Hónapokig másból sem állt az életünk (nekem és még két közös barátnőknek), hogy a szarból kapartuk ki, amikor kiakadt a pasi miatt. Aztán persze két nap múlva megint ott kötött ki nála. Egy idő után meguntuk,hogy csak a sírás van, de nem lép semerre.

Ha hétvégente összeültünk nem arról volt szó, hogy mondjuk az egy után külföldről hazajött barátunk hogy van, hanem, hogy milyen köcsög volt múlt éjjel a pasi,stb.

Na én ezt untam meg és szép lassan elmaradtam mellőle. Ahogy a többiek is!

Gondold át te is. Lehet,hogy a barátnőd nem lát mást, csak,hogy panaszkodsz már jó ideje a férjedre, ő mindig meghallgat, bátorít, tanácsot ad, te meg lehet,hogy le sem tojod.

Lehet, hogy ő valóban úgy látja, káros neked a házasságod, és örült,hogy ki mersz lépni belőle, erre te meg ismét belelépsz ugyanabba a kakiba!