Az esetek többségében az anyának vagy az apának itélik a gyerekeket (pláne akkor ha az anya pszichiátriai beteg)?

A kicsit is annak ítélik, akinek a nagyot, a gyerekeket a legritkább esetben választják szét. Nekem írtál privátot, az a baj, hogy azt írtad, hogy a nagy nem tudja eldönteni kinél szeretne lenni, márpedig ez súlyosan beszámít.

Ha a nagy azt mondaná ebben a helyzetben, hogy az apánál szeretne lenni, akkor kb. 90% esélyben megkapná egyrészt azért, mert elég idős a döntéshez, másrészt azért, mert az anyuka mentális egészségi állapota ingadozó és bizonytalan.

Vagy lehet én értettem félre. Figyelj, az anya mellen szól az, hogy sokszor nem elérhető és ez kiszámíthatatlanul történik. Ez igen nagy százalékban beszámít, mivel így nem csak a gyereknevelésre való alkalmassága kérdőjelezhető meg, hanem sajnos a munkahelye sem feltétlen biztos (ilyen kiesésekkel kevesebb potenciálja van a munkaerőpiacon), ami a megélhetést is veszélyeztetheti. Ez az oldala nagyon számít a bíróságnak, hiszen az elsődleges céljuk az, hogy a gyerekek egy BIZTOS, stabil környezetben legyenek érzelmileg-anyagilag - ezt egy mentálisan instabil anyuka sajnos nem tudja nekik biztosítani, akármennyire is ártalmatlan a betegsége.

Emellett a nagyot megkérdezik, és szinte 90%-ban annál helyezik el, akit megnevez, a kicsit pedig úgyszintén. Neki csak kis százalékban számít be a véleménye, mivel ilyen fiatalon még nem lehet reális rálátása a dolgokra. De mint írtam, testvéreket csak nagyon extrém helyzetekben választanak szét!