Azok az apák, akik maguknak követelik válás esetén a gyereket/gyerekeket, valóban nevelni akarják, vagy csak a bosszú hajtja őket?

Sziasztok,

én speciel, egy válófélben lévő apa vagyok.

Előző házasságomból van két gyermekem, akik kéthetente vannak nálunk(nálam).

Van egy közös 2 éves kislányunk, és a feleségem előző házasságából egy 14 éves fia.

Teljesen más a viszonyom a kicsivel, mint a nagyobbakkal. Idősebb is lettem, érettebb is.

Feleségemnek házasságunk előtt is voltak drogproblémái. Mikor a kicsi abbahagyta a szopást, lassan két éve, elkezdett füvezni. Nem alkalomszerűen, hanem napi rendszerességgel, több szálat (3-6) szívott naponta.

Ráadásul az élő fába bele tud kötni. Csak azért nem volt több veszekedés köztünk, mert nyeltem. De amikor már nem tudtam, csattantam, és mivel ő halkan, sunyiban szólogatott be nekem, mindig én voltam, akit hallani lehetett, ő meg játszotta a mártírt.

Vita nem volt, minden megoldás az volt nála, hogy „elválok!”.

Most rá hagytam.

Imádom a lányomat, akit elvitt magával, vidékre, és azóta (október eleje) egyszer láthattam vidéken úgy, hogy nem lehettem vele kettesben, és múlt héten, mikor a teljes családjával feljött pár napra Pestre. Ekkor sem lehettem vele kettesben. Három nap után, elment élni az életét, a gyereket a nagyszülők visszavitték vidékre. Azt sem mondták, hogy siessek haza a munkából, mert elmennek. Elköszönni sem tudtam.

Mivel a békítő még nem volt meg, jogom lenne, pont annyi, mint neki a gyereket elhozni.

Írtam neki, hogy most pénteken, hétvégére elhoznám a picit. Ezt először a H1N1 vírus terjedésével tagadta meg, majd másnap kijelentette, hogy csak az ő jelenlétében lehetek a gyerekkel, amíg a bíróság máshogy nem dönt. Ráadásul aznapra már a gyerek is be volt tanítva arra, hogy ő anyával akar maradni.

De a kérdésre válaszolva:

Imádom a lányomat, mindent elkövetek, hogy velem lehessen. Sosem neveltem egyedül gyereket, tudom nehéz lesz! De akkor is felelős vagyok érte, és meg kell neki adnom mindent! És érzem is az erőt magamban erre, tudom képes vagyok rá! Ráadásul azt gondolom, csak akkor lesz kiegyensúlyozott a kapcsolata a picinek apával-anyával, ha nálam lehet, ugyanis én nem kívánom tiltani tőle. Ő már most ezt teszi!

A gyereknek nemcsak az anyára van szüksége, hanem az apjára is!

Azt elfelejtettem, hogy a nagy gyerekét, akit nála helyeztek el, 5-12 éves koráig a nagyszülők nevelték helyette...

Most várom a tárgyalást, és próbálom azt hinni, nemcsak jog, hanem igazság is van!

Én most vagyok válóper előtt. Édesapja vagyok 2 éves gyönyörű gyermeknek. A válópert mint felperes én indítottam. Valóban van igazság abban, hogy inkább bírói protokoll gyakorlat, hogy szinte mindig az anyának ítélik a gyereket. Viszont nagyon érdekes mert az én esetemben a feleségem az égvilágon semmit sem csinál csak a szeretőivel flangál és azt mondja olyankor, hogy Ő dolgozni jár 3 állása is van . . . Viccesnek tartom a szituációt mert érdekes módon egy büdös vassal sem száll be sem a rezsibe semmilyen családi közösbe, és a gyermekkel kapcsolatos költségekbe sem. Édesanyáméknál egy pár napot lent töltött a kisfiam. Anya telefonált haza, hogy a fiam beteg lázas 38 fok feletti. Nekem az volt az első, hogy rohantam a picimhez. Az édesanya nem jött még másodnap sem csak harmadnap sem és azzal indokolta, hogy nem volt buszra egy fillérje sem mert a munkahelyén egyszerűen nem adták ki a fizetést. Nos elképzelhető, hogy ez így volt de akkor is én kicsit másként gondolkodom. Ha nekem egy fillérem sincs de nagyon akarom látni a gyerekem akkor elindulok gyalog és stoppolok. Sőt a 30 km -t is megtenném gyalog ami nem kevés, de legalább addig sem lenne az a szer tehetetlenség érzetem! Szóval jól beválasztottam az anyát a kicsimnek anno . . . Végül is az én hibám, s az én hibám miatt fog szívni a kicsim. Ugyanis nem lehet semmilyen gyermek elhelyezéses válóperes ügyben jó döntést hozni, csak a gyerekre nézve kevésbé károsat. Szerintem egy gyereknek az édesanyjára és az édesapjára ugyanúgy szüksége van, függetlenül attól, hogy azok milyenek mert valamilyen szinte a maga módján mindenki szereti a saját gyermekét.

Remélem a gyermekem érdekében, hogy megnyerem a pert, s ha így lesz én nem fogok élni a törvény biztosította lehetőséggel mi szerint az édesanya 2 hetente csak egy hétvégén láthatná. Az kevés, nagyon! Én a rendszere láthatást tuti biztosítanám neki. Fordított helyzetben persze kétlem, hogy a nejem ugyanígy járna el. Sajnos nem is igazán vannak saját gondolatai, őt az anyja vezérli . . . Na tanulságos lesz majd ez az eset is. Majd leírom mi is lett az eredmény.

Remélem a hűtlenség (pasizás jobbra meg balra, a rendetlen életmód, hogy nem főz -mert azt is én csinálom-, hogy semmilyen háziasság nincs benne, hogy nem foglalkozik a gyerekével, mert az esti mesét is mindig én mondom el neki, a reggelit, ebédet, vacsorát én csinálom. Az orvoshoz én viszem a gyereket, én harcoltam azért is, hogy legyen bölcsődében elhelyezve, mert az is egy nagy harc volt, olyan protekcionizmus van mint az állat! Én vittem el szeptember elején a Tétényi út 44-46 -ra ahol a beiratkozást kellett intézni. A nejemtől annyit kértem, hogy ha szerezze már be a munkáltató igazolását. Nem tette meg mert azt mondta, hiába mondta a főnökének az füle botját sem mozdította. Én már nem tudtam tovább várni. Beadtam a jelentkezést azzal a megjegyzéssel, hogy szülők válóper alatt. Így az én részemről meglévő munkáltatói elég volt.

Az érdekes az egészben, hogy az anyósom pontosan tudja a saját lányáról, hogy az képtelen lenne a gyermeket ellátni. Sem anyagilag, sem pedig azért mert neki soha nincs ideje rá. Ha hazajön akkor is csak a laptopját (bocs laptopom basztatja). Csakhogy az anyósom a lánya mellett fog tanúskodni. De nem azért ám mert annyira szeretné a lányát, hanem neki eltökélt szándéka, hogy Ő legyen az én fiam gyámja. De nagyon buta mert nem ismeri a törvényt. Amíg bármelyik szülő is él, és alkalmas a gyermek ellátására addig a gyámság szóba sem jöhet. Én meghagyom anyósom ebben a hitben, mert az a terve, hogy a semmire kellő lányát magához veszi újra meg vele együtt a 2 éves fiam és idővel beakarja bizonyítani a lányáról, hogy nem 100% és ezért akarja majd a gyámhatóságnál elintézni a dolgokat . . . de ha így tesz akkor is csak az én malmomra hajtja a vizet mert a trv. az trv.

Egyébként azért jutottam arra, hogy az anyósom ezt fogja tenni mert egyszer amikor beszélgettünk telefonon ezt mondta: "Olyan Isten, olyan trv. nincs, hogy a lányom újra mi hozzánk költözzön. Felnőtt ember, álljon meg a saját lábán. De ha mégis van ilyen törvény, akkor én megfogom keseríteni az életét!"

Jó mi? Na remélem jól fog alakulni a jövőm és a bíróság figyelembe veszi az EU jogszabályokat is miszerint minden tekintetben a gyermek érdekét kell nézni.