A válni akaró fél gyakran meggondolja magát?

Válni akart, elköltözött. Aztán nem találta a helyét nélkülem, rájött, hogy a szabadság mégsem olyan érdekes. Lefogyott 20 kilót 3 hónap alatt, nem tudott létezni nélkülem és a kisfiunk nélkül. Elgondolkodott azon, hogy ő is hibázott, nem csak én. Elkezdett hinni benne, hogy képesek vagyunk jobban csinálni, mint előtte. Látta, hogy én mennyire megváltoztam.

Én nem kepesztettem utána, elfogadtam a döntését. Nem is gáncsoskodtam, vagdalkoztam, méltósággal viseltem. Ha találkoztunk,kedves voltam de kimért, együttműködtem de kiálltam magam mellett is. Nem kértem számon sosem. Újra elcsábítottam, de megvártam, amíg ő kezdett udvarolgatni. Ő meg tudta, szerencsés hogy újra lehetőséget kap, és hagyta magát:)

Nálam is akart volna visszajönni, de akkorra úgy kiábrándultam belőle, hogy nekem nem ment. Néha bepróbálkozott, de egy ideje rájött, hogy esélytelen.

Szerintem ezt nem a nők érik el, hanem a férfinek van valami rózsaszín ködös álma arról, hogy mennyivel jobb a szeretővel vagy a feleség nélkül újra szabadon - aztán elmegy és rájön, hogy a szerető a mindennapokban nem is olyan jó partner mint a feleség, vagy ha egyedül van, akkor mennyi mindent tett érte a felesége (pl. vasalás, főzés) és kényelmesebb élete volt... esetleg a gyerekek is hiányoznak.

Anyám 2X gondolta meg magát.

Én sosem tettem volna, annyira kiábrándultam a férjemből...