Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti melyiket választanátok, ha ilyen helyzetben lennétek?
Nagy dilemmában vagyok. van egy 7 hónapos kisfiúnk, és már a baba születése előtt kezdődtek a problémáink, mostanra pedig már annyira rossz a kapcsolatunk, hogy felőröl minket, de főleg engem. Nincs olyan nap, hogy ne sírnék, folyamatos lelki terrorban érzem magam...nem részletezem, lényeg, hogy iszonyatosan szenvedek már ebben a kapcsolatban. El szeretnék költözni. Már többször gondoltam rá, mondtam is neki, hogyha így megy, megyünk, de sosem léptem a tettek mezejére. Most viszont úgy érzem, muszáj megtennem, mert tönkre fogok menni. 25 éves vagyok.
A dilemma tárgya: elköltöztünk egy éve vidékre, mert a férjem itt kapott munkát. Minden barátom, családom Budapesten van, itt senkim nincs az ég világon. Viszont kaptam szeptembertől egy nagyon jó munkát jó fizetéssel, amit tudnék csinálni a baba mellett is. Budapesten erre kilátásom sincs. Ti mit tennétek? Ebben a városban költöznétek külön úgy, hogy senkire nem számíthattok, az egyetlen ismerősötök a volt férjetek, vagy visszamennétek oda, ahol van segítség, támasz, barátok, család, de egyedül vagytok a babával, max. valami kényszermunkát találhatnátok a gyerek meg mehetne korán bölcsibe, hogy megéljünk...
Attól félek, ha úgy döntök, itt maradunk, megint meggyőz majd, hogy minek költözzek el. Félek az egésztől, de tudom, hogy meg kell lépnem. Ti mit tennétek? Örülnék pár véleménynek, a rosszindulatúak kíméljenek, így is eléggé padlón vagyok. Köszönöm
"Ma kétszer is semmiség miatt úgy nekemjött, leidiótázott, olyan hangnemben beszélt, amit nem viselhetek el...egy órán keresztül bőgtem, a gyereket alig tudtam ellátni, ő meg utána megint jött mintha semmi nem történt volna, vigyorgott azon, hogy most mit vagy megsértődve, aztán folytatódott, hogy hisztis vagyok...és ezt mindennap eljátsszuk valamivel."
Az előző válaszadó helyreállítási ötletei miatt szertnék néhány gondolatot írni:
A kérdező itt fogalmazta meg az egyik lényeges problémát. Ez a viselkedés "megengedhetetlen", és ismétlődésre hajlamos. Ideig óráig, ilyen-olyan praktikákkal lehet, hogy minden szép lenne, jó lenne, de hosszú hónapok lelki terrorja után megalázva a továbbiakban nem maradnék egy ilyen minősíthetelenül lelki beteg emberrel. Már csak a gyermekem érdekében sem! A személyiségvonásai-gondolom-korábban is ilyenek voltak, és ez nem fog megváltozni soha! Ha mégis reménykednénk, akkor az ördögi körbe vezet.
Tiszteletben tartom ugyanakkor mások véleményét, helyzetét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!