Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti melyiket választanátok, ha ilyen helyzetben lennétek?
Nagy dilemmában vagyok. van egy 7 hónapos kisfiúnk, és már a baba születése előtt kezdődtek a problémáink, mostanra pedig már annyira rossz a kapcsolatunk, hogy felőröl minket, de főleg engem. Nincs olyan nap, hogy ne sírnék, folyamatos lelki terrorban érzem magam...nem részletezem, lényeg, hogy iszonyatosan szenvedek már ebben a kapcsolatban. El szeretnék költözni. Már többször gondoltam rá, mondtam is neki, hogyha így megy, megyünk, de sosem léptem a tettek mezejére. Most viszont úgy érzem, muszáj megtennem, mert tönkre fogok menni. 25 éves vagyok.
A dilemma tárgya: elköltöztünk egy éve vidékre, mert a férjem itt kapott munkát. Minden barátom, családom Budapesten van, itt senkim nincs az ég világon. Viszont kaptam szeptembertől egy nagyon jó munkát jó fizetéssel, amit tudnék csinálni a baba mellett is. Budapesten erre kilátásom sincs. Ti mit tennétek? Ebben a városban költöznétek külön úgy, hogy senkire nem számíthattok, az egyetlen ismerősötök a volt férjetek, vagy visszamennétek oda, ahol van segítség, támasz, barátok, család, de egyedül vagytok a babával, max. valami kényszermunkát találhatnátok a gyerek meg mehetne korán bölcsibe, hogy megéljünk...
Attól félek, ha úgy döntök, itt maradunk, megint meggyőz majd, hogy minek költözzek el. Félek az egésztől, de tudom, hogy meg kell lépnem. Ti mit tennétek? Örülnék pár véleménynek, a rosszindulatúak kíméljenek, így is eléggé padlón vagyok. Köszönöm
Az első és a legfontosabb lenne a lelki nyugalmam "megteremtése". Ha már nincs mód a kapcsolat megmentésére.
A kapcsolatot lezárnám.
Utána jöhet a munkavállalás problémakör.
Megpróbálnám egyedül,-hiszen ilyen jó lehetőséget kár kihagyni-, ha mégsem megy, akkor visszaköltöznék Pestre.
Ha tényleg olyan jól fizet az az állás, akkor én azt választanám. És ismerkednék az adott városban. Keresnék kismamás, babás fórumokat, remek lehetőségek új ismerősök szerzésére. Én is költöztem idegen városba, az összes itteni barátomat, ismerősömet a gyerekeim révén ismertem meg. Annyi előnyöm volt, hogy még a terhesség alatt elkezdtem fórumozni. Próbáld meg, nincs veszítenivalód.
Közben, ha nagyon hazavágyódsz, kereshetsz pesti munkalehetőséget is.
nem szülés utáni depresszióról van szó. Mint írtam, már előtte kezdődtek a problémáink, amiből elég sok van. Már hónapok óta verbalizáljuk, próbáljuk rendbe hozni, mégis csak egyre egyre rosszabb. Ma kétszer is semmiség miatt úgy nekemjött, leidiótázott, olyan hangnemben beszélt, amit nem viselhetek el...egy órán keresztül bőgtem, a gyereket alig tudtam ellátni, ő meg utána megint jött mintha semmi nem történt volna, vigyorgott azon, hogy most mit vagy megsértődve, aztán folytatódott, hogy hisztis vagyok...és ezt mindennap eljátsszuk valamivel. Nagyon bele vagyok fáradva.
A munka nem egetrengetően jól fizető, de nem is rossz, 150 körül hoznék haza, plussz az ösztöndíjam, meg amiket írtam. Szóval jobb mint a semmi.
Lehet, hogy érdemes lenne elvállalni a munkát és különköltözni a férjedtől, hátha attól észbe kap. Ha ilyen a hozzáállása, hogy úgy tesz, mintha mi sem történt volna, és csak te hisztizel, akkor valahogy észhez kellene téríteni. Szép szavakkal nem fog menni, eddig sem ment. Kipróbálod milyen külön, milyen a munka, és ha nem jön be, akkor még mindig visszamehetsz Pestre.
Az sem mindegy, hogy a munkát a baba mellett tudnád végezni. Az én kisfiam is 7 hónapos, még szeretnék minél többet vele lenni. Rossz lenne bölcsibe adni.:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!