Ti hogyan dolgoztátok fel a válást?

Őszintén sajnállak, a poklon mész keresztül. A lelki fájdalmak ilyenkor felőrlik az embert és sokszor arra sem képes, hogy anyagi részről megvédje magát, pedig szükség lenne rá. Az egyik mindig hamarabb feladja, mert nem bírja a feszültséget, általában az az anyagi vesztes. Ne törődj bele ilyen könnyen, legalább a gyermeked érdekében próbálj meg harcolni. Mi az, hogy költözni is Nektek kell ? És a gyereketek ?????

Igen, ez eléggé megalázó helyzet, de gondolj arra, hogy megszabadulsz egy ilyen embertől.

Próbálj leginkább a kicsire koncentrálni, hogy ne sérüljön annyira.

Hidd el, minden elmúlik egyszer, egyik nap megy a másik után és szép lassan majd megnyugszik a lelked is, bár sok idő lesz és mindig fájó emlék. De akkor majd tisztán fogod látni, hogy így kellett lennie. Hidd el, lehetsz majd még boldog. Egyszer fenn, egyszer lenn. És ez a férjedre is igaz.

Úgy tudsz túlleni rajta, hogy lezárod magadban.

Nem reménykedsz, nem nosztalgiázol, mert amíg ezt teszed, addig csak elodázod, nem tudsz tovább lépni.

Először külön kell élnetek, különben zavaros az egész és nem indul meg az elválási folyamat. Onnan kezdődik igazából.

Ez egy gyászfolyamat. Van ebben egyfajta természetesség, hogy egy ideig eltart.

Egyénenként változó meddig, de 1 év szinte biztosan meg lesz. Emberi lélek kirugja magát, ha mégsem tenné, akkor szakember segítsége kell.

Ebben a folyamatban többször átgondolod, te mit rontottál el, és főleg magadat sajnálod, és mi lesz veled....

Lényeg, hogy ha külön élsz, elindul egy új kezdet. Fogd fel úgy, hogy legalább túl vagy rajta és elkezdesz új alapokat építeni.

Kisemmizni úgy tudna, ha mindenről lemondasz. Ha nem kötöttetek házassági szerződést, vagy nem áll fenn valami különleges helyzet, akkor fele vagyon a tiéd.

Mindenképp kérj ügyvédi segítséget, mert nem úgy van az, ahogy a férjed kitalálta. Szeretné, de nem úgy van. :)

Közös életetekben szerzett vagyon fele téged illet. Ha teszem azt mindent ő vitt bele a házasságba, minden az ő öröksége - te pedig az égadta világon semmit, még akkor is megillet a közös életetekben szerzett vagyon fele.

A semmi nincs a nevén dolgot nem értettem: Kinek a nevén van a ház, autó..stb.?

Elképzelhető, hogy alattomosan készült a válásra és mindent átíratott valakire?

Elvileg ez is bizonyítható, de ügyvéd kell.

Elhiszem hogy rosszul esik, hogy elkerülsz tőle, mert nyilván jó anyagi háttere van, és nem is lehet ronda.

De inkább méltósággal lépj le, mintsem lábtörlő maradj. De te tudod...

Szegény, sajnálom, és a gyermeket is:(

Én 3 hónap alatt 15 kilót fogytam. Az első hetekben növényi alapú nyugtatókat szedtem, mert azt hittem, anélkül megőrülök és szétszakad a mellkasom. Elkezdtem újra barátnőzni. Amikor csak tudtam, beszélgettem valakivel, facebookon cseteltem az ismerőseimmel, telefonon a tesómmal, sokszor meghívtam a csajokat vagy én mentem hozzájuk /nekik is van gyerkőcük, így ők sem unatkoztak/. Örültem az új alakomnak, ruhákat cseréltünk a barátnőmmel, aki épp meghízott, így lett új ruhatáram:) Csináltattam műkörmöket, meg elkezdtem bizsukat hordani, én ettől nőiesebbnek éreztem magam, nagyobb lett az önbizalmam. A pasik is jobban legyeskedtek körülöttem, mint előtte, ez is jót tett:) Nagyon-nagyon nehéz időszak, ezek a dolgok enyhítettek a dolgon, de persze szenvedtem közben.

Anyagilag is nehéz volt, bár nekem nem kellett elköltözni, és a férjem fizetett minden csekket, de akkoriban a kicsi magánbölcsibe járt, amit én fizettem, és van egy iskolás gyerkőc is, így manővereznem kellett, hogy fizu előtti héten se haljunk éhen. Nekem egyébként ügyvéd azt tanácsolta, hogy el ne költözzek, mert az apa köteles gondoskodni a gyerek lakhatásáról, és vagyonmegosztásnál ezt figyelembe veszik, levonnak az apától egy bizonyos részt a gyerek javára. De ha elköltözöl, ezt a részt elbukod, mert akkor már te vállaltad fel a gyerek lakhatási problémáját. Továbbá hogy a bíróság már nem bejelentett jövedelem után ítél gyerektartást, hanem megvizsgálják az életkörülményeket. Én is az ügyvéd szerint kaptam volna minimum 50 ezret egy gyerekre, pedig a férjem 70 ezret keres papíron.

Ha tudok még segíteni, vagy van kérdésed, írj nyugodtan privát üzenetet! Kitartást!

Paul Hauck írta féltékenységről szóló könyvében a következőt:

Pedig ha elfogadja magát olyannak, amilyen, védettséget nyer, még akkor is, ha mások nem fogadják el. Hát kisgyerek ön, hogy szeretetre van szüksége? És ha a partnere meghalna, mi történne önnel? Elpusztulna? Nem lenne képes a gyász természetes idején túl továbblépni?

Dehogynem. A gyermekkor után már nincs szüksége szeretetre

ami nem jelenti azt, hogy a szeretet nem szépíti meg az életet.

Aztán meg miért hiszi, hogy épp annak a bizonyos személynek a szeretetére van szüksége? Hiszen élete nagyobb részét úgy élte le, hogy nem élvezte ezt a szeretetet. Ha huszonegy éves korában lett szerelmes, fel kell-e tételeznünk, hogy előtte végig szerencsétlennek érezte magát? Valószínűleg évekig jól megvolt, mielőtt szerelme feltűnt az életében. S ha netán most elhagyná, még évekig jól fogja magát érezni.

Végezetül pedig, miért ragaszkodik hozzá, hogy mással bíráltassa el, mennyit ér? Netán olyan szakértő lett a szeretett lényből, aki az ön érdemeit, értékeit hivatott elbírálni?

Egyetemi diplomát szerzett az emberi lények osztályozásából? Nem ismerek ilyen tantárgyat. Ha alaposan belegondol, abbahagyja ezt a neurotikus szöveget: "Senkise vagyok, hanem szeretnek."

Jogilag pedig ne hagyd magad kisemmizni. Amit a házasságon belül szereztetek, az fele-fele arányban oszlik. Amit a házasságba bevittetek, az marad magántulajdon (különvagyon).

Ha most vesz a közös pénzből egy BMW-t, akkor az is közös lesz majd. Egyébként jobb, ha bírósághoz fordulsz válóper beadása miatt.

Nehezen... 1,5 éves kislányom mellett derült ki, hogy a férjem gyakorlatilag a terhességem utolsó hónapjai óta csal. Amikor kiderült, én kiköltöztettem a nappaliba, hogy nyugodtan tudjak gondolkodni hogyan tovább.

Fűt fát összeígért, többé nem találkozik a nővel, csak mi maradjunk meg neki, stb. Néhány hónapig eléldegéltünk egymás mellett így, aztán megkértem költözzön el. Képtelen voltam megemészteni, hogy ennyi időn át csalt és nekem mégcsak egy szóval sem mondta, hogy bármi problémája lenne a kapcsolatunkkal, sőt... Otthon szinte mintaférj volt. Hatalmasat koppantam, amikor mindez kiderült és borzalmasan megviselt lelkileg, akkor is, ha én kezdeményeztem a válást.

Mindezek ellenére mi jóban váltunk el. Anyukámékhoz költöztünk, amíg vissza nem tudtam menni dolgozni, addig kicsit összeszedtem magamat és hát mostmár egyben vagyok.

Rossz, hogy így is napi kapcsolatban vagyok az ex férjemmel a gyerek miatt, nehéz így felejteni és továbblépni, de ez a kislányunk érdeke. Ő nagylelkű volt, könnyen megosztottuk az anyagi javakat, de ha arra gondolok, hogy néhány év alatt ilyen mértékben befuccsolt a házasságom és ennyire félreismertem valakit, akkor a szívem majd ketté hasad még mindig. Próbálok a mának élni a gyerekünk miatt és átlendülni ezen a nehézségen. Remélem eljön az az idő, hogy már az ég világon semmit nem érzek.