Mit csináljak ha apukám az egyik napról a másikra elköltözött?

Nonika, ez pocsék érzés lehet, de ne fordulj be. Meg kell értened, hogy jobb külön, ha már ennyi veszekedés volt, így kevésbé árthat neked is a rossz viszony, mint a sok balhéval. Biztos cserben hagyva érzed magad, legalábbis én így érezném, de te semmiről nem tehetsz, így ne hibáztasd magad, eszedbe se jusson. A szüleid meg... tudod, mindkettő gyereke vagy, és nagyon szeretnek téged, de ha már kettőjük közt nem működik a dolog, joguk van ahhoz, hogy megpróbálhassák mással. Ettől te még a gyerekük vagy. Én a helyedben elmondanám nekik, mit érzek. Csak úgy. Nem kell rá reagálni, csak azért, hogy tudják, mit érzel, mit gondolsz. Fel a fejjel, ez most olyan "összeomlott a világ" érzés, de később enyhülni fog.

Velem tegnap történt ez...

1. vagyok, sajnálom, hogy ilyeneket kell megélnetek :( Nagyon rossz lehet. :(

Szia!Velem ugyanez történt!Kb. 2 évig folymatosan veszekedtek,már alig bírtam,magamban folyton sírtam,mások előtt próbáltam erős lenni(nagyon nehéz volt)És kb.tavaly augusztusban apa kijelentett,hogy elköltözik,de csak március körül ment el.Ekkor én jobban éreztem magam,mert nem kellett folyton a veszekedésüket hallgatnom,viszont mivel innentől apa nem fizette a lakásunk törlesztését,féltem,hogy el kell majd költöznünk.Ez volt mostanáig.Még egy telefon beszélgetés sem volt anélkül,hogy össze ne vesztek volna. Kb egy hete fogalmam sincs mi történt,de kibékültek,és úgy szeretik egymást,ahogy még nem tapasztaltam.Amíg apa itthon volt,de rosszban voltak,akkor ő mindig a nappaliban aludt,nem volt hajlandó anyával együtt.Tegnap előtt ellopták a kocsinkat,és benne volt apa lakáskulcsa,így nem tudott hazamenni,és itt aludt.De minden nap.És anya mellett.1 hete nem hallottam veszekedést,mindent megbeszélnek,és szeretik egymást.Minden megváltozhat még,úgyhogy bízz!!!Kitartást!!