Ti mit tennétek a helyemben? (munkahely, alkohol stb. )

Köszönöm a válaszokat!

1: ezeket pont így elmondtam neki, már nem egy alkalommal. Az ultimátum volt most az utolsó, hogy vagy MÉRSÉKLI a piálást, vagy jöjjön haza máshova, ne ide. A gyerekhez bármikor jöhet, sőt jöjjön is, csak ne lássam ittasan. Erre durrant be az egoja, hogy ő nem változtat, szerinte rendben van minden hétvégén csatakrészegen. Szerintem nincs más, nincs arra ott ideje, csupa pasi közt van.Napi szinten beszéltünk, levettem, mikor ittas.

2. Én csak azt tudom, hogy ez nekem így nem jó és mivel ebben nőttem fel, tisztában vagyok vele, hogy a gyereknek sem. Mivel ő is ebben nőtt fel, pont ezért neki is tudnia kell, hogy a gyerek életét így szétcseszi. És mivel pont a gyerekem érdekei számomra a legfontosabbak így nem tudom elfogadni az italt válaszul, akkor inkább szétmegyünk...

3.sajnos kb 2-3 hetet vannak egy helyen, aztán mennek másik városba, 2-300 kmekkel arrébb, a kicsit nem tenném ki ennek és ha kint várnánk fix helyen, ugyanúgy nem lenne velünk. Szóba került még az elején, hogy keres ott olyat ahol helyben van és megyünk utána, de eddig még nem jutott el a dolog.

4. Nem feltétlen azért, hogy nekem legyen jó, hanem a fiamnak! azért azt ne mondjuk már, hogy egy gyereknek olyan hú de jó a részegen üvöltöző apját bámulni, meg felébrednie rá, mikor így is alig látja. Az más tészta, hogy ha tudott korábban normális lenni, akkor most miért is nem akar? az ultimátum megvolt, pont emiatt jött ki az egoja, nehogy már én mondjak meg valamit is. Mindenben támogattam, ebben a külföldi melóban is, bár nem lett volna égető kimennie, itthon is viszonylag jó állása volt. Azért nem értem, mert maximálisan családcentrikus volt mindig is, a fia a mindene, néha úgy tűnik, meg is érti, miről beszélek, aztán hopp a következő feles után megint csak ő létezik a világom és nem a "mi" (hárman)

A gyerek miatt és kicsit magam miatt is megérné, ha visszakapnánk az egy évvel ezelőtti embert, csak ehhez egyedül kevés vagyok. És mondom jelenleg (még) nem alkoholista, csak ha egyszer elkezd inni, akkor nincs megállás a bebaszásig, ez az amit nehezményezek, semmi más.

Irigyellek, hogy azóta nem volt részeg :) én se teljes megvonást kántálok, hanem a mértéket és hogy ne fél óra alatt kapjon be négy felest, mert akkor egyszercsak bumm...

5.köszönöm, sajnos én is ezt érzem, hogy visszakapta a "fiatalkorát" és élvezi, aztán mikor hazajön, akkor itt a fia, akit imád, de annyira mégsem, hogy feladja érte ezt az egészet. Nem tudom, meg tudjuk-e ezt még beszélni, sőt azt se tudom, meg akarom-e ezt még oldani magamért, vagy csak a fiamért, de azt tudom, hogy a piálás részét sosem fogom tolerálni, viszont ezzel tisztában volt a kezdetektől. Csak most viszi a csapatszellem és közben rámegy egy család.

Azt még hozzátenném, sose úgy adtam elő, hogy én megmondom a tutit, meg csak az lehet, amit én mondok, mindig csak beszélgetés szintjén került szóba a téma, nem számonkérés szintjén. De mikor az elmúlt 2 hétben három ilyen beszélgetés után negyedszerre is be kellett rúgni, akkor már nem tudtam másként beszélni, mint tényközlő módon.

Ha őt nem érdeklik az érzéseim vagy a fia jövője, akkor engem miért érdekeljen az ő egoja?

Még egyszer köszönöm a válaszokat és írjatok még.