Miért viselkedik így a gyermekem anyja?

Ha megse voltatok esküdve mit akarsz?

Nem voltatok család.

Jesszusom, szegény gyerek, neki kell felnőttként viselkedni? Ez a ti dolgotok lenne és levenni a válláról ezt az óriási terhet! Egy gyerek a legapróbb negatív rezgéseket is megérzi, próbál neked is és az anyjának is megfelelni, nem akar senkit megbántani, miért teszitek ki ekkora lelki tehernek? Beszélj sürgősen a feleségeddel, hogyha nem akarja a gyereket tönkretenni, változtasson a viselkedésén és a hozzáállásán, mert baj lesz. Senki nem akarja tőle elvenni, törődjön bele, hogy külön éltek, felnőttként meg örülnie kéne annak, hogy az apuka tartja a kapcsolatot a lányával és jóban vannak, a folyamatos gyűlölködés helyett. Ilyenkor ő is igazán kikapcsolhatna, törődhetne magával és nem azon agyalni, hogy vajon ti mennyire érzitek jól magatokat.

Ha sikerült a féltékenységét, irigységét leküzdenie, akkor tett egy óriási lépést azért, hogy a gyereke egészséges környezetben nevelkedjen.

Első akkor az anya sem volt család a gyerekkel.

Nagy paraszt vagy.

Menj bíróságra és kérd, hogy állapítsák meg a láthatást, akkor az anya sem térhet el kedve szerint tőle.

Ennek csak a gyerek látja a kárét, ezt kellene megértetni vele.

Megkérdezném tőle, hogy ő mit szólna ha te állandóan ilyeneket mondanál a telefonba. A gyerekkel pedig pont az ellenkezőjét fogja elérni, mert idegileg kicsináljátok a gyerekkorát.

Ez tényleg borzalmas lehet egy gyereknek. Egyértelműen féltékeny..nagyon féltékeny és attól is félhet, hogy mi van, ha téged jobban megszeret a kislány és hozzád fog kötődni nem az anyjához. Esetleg lehet haza megy és meséli a szép közös élményeket és ez rosszul esik neki, ami egyébként érthető, de nem indokolt a viselkedésére.

Próbáld megértetni vele, hogy egyáltalán nem szándékozol elvenni tőle a gyereket egyszerűen te is szeretnél részt venni az életében és szeretnéd, hogy rád is számíthasson, hogy ne apa nélkül nőjön fel. Ezt éretten meg kéne beszélni vele lehet neki is jobb lenne, ha letisztáznátok a helyzetet. Fontos lenne, hogy még így külön-külön is együttműködő tudjatok lenni a nevelésével kapcsolatban és megtudjátok beszélni a gyermekkel való dolgokat, hiszen mindkettőtöket érinti.

Már csak az a kérdés mennyire vagytok annyira jóba, hogy ezeket megbeszéljétek és mindenkinek a lehető legjobb legyen.