Van valami különösebb oka annak, hogy állítólag a többször a nők kezdeményezik a szétválásokat?

15:03

Nagyon sok igazság van abban,amiket leirtál.

Köszönöm, örülök hogy többen egyetértenek velem.

Én ismertem olyat hogy egy 32 éves 2 gyerekes nő összejött egy 20 éves sráccal és idővel magánál akarta volna tartani pótapuként de a srác erre föleszmélt és inkább kilpett a kapcsolatból.

Jó a kérdésed...elgondolkodtató. Nem olvastam végig az összes választ, csak bele-beleolvasgattam némelyikbe. Szerintem is a nem megfelelő kommunikáció az egyik legnagyobb probléma, tulajdonképpen szinte majdnem minden baj forrása ez egy kapcsolatban.

Az én sztorim: 3 komoly kapcsolatom volt (két 4 éves, egy 1 éves) és mindháromnak én vettettem véget (nő vagyok). Az első kettőben mindig nyíltan elmondtam, ha volt valami problémám, nyíltan kimutattam a negatív érzéseimet is. Természetesen nem hisztizve közöltem valamit, hanem normálisan, emberi hangnemben. Ezek sokszor találtak süket fülekre. Itt ne eget rengető problémákra gondoljatok, hanem egyszerű, apró, hétköznapi semmiségeknek tűnő dolgokra, amik azonban az évek alatt elég nagyra nőhetnek.

A harmadik kapcsolatom más volt...nem éreztem magam biztonságban, rettegtem attól, hogy el fog hagyni ismét(egyszer elhagyott három hónap után). Ennek az lett a következménye, hogy nem mondtam el, ha megbántott valamivel, nem beszéltem neki az érzéseimről, a vágyaimról, az elvárásaimról. Hónapokig örlődtem így, aztán egyszer csak eljutottam arra a szintre, hogy már nem bírom magamban tartani a dolgokat és leültem vele beszélgetni. És bekövetkezett, amitől rettegtem...szinte semlegesen reagált, egyik kérdesemre sem tudott válaszolni, azt mondta, hogy ő ilyen. Ekkor még nem szakítottam, vártam egy kicsit. Eltelt két hét, amikor rám sem bagózott, úgyhogy ezután mondtam ki, hogy legyen vége. A sors fintora, hogy nem sokkal ezután megismerkedtem a mostani párommal és a régi ezután kezdett el pedálozni és azzal érvelt, hogy nehogy már azon a két héten múljon a kapcsolatunk. Ezt nem hinném, hogy lehet 'lesrefuttatásnak' nevezni, hiszen kapott lehetőséget az átgondolásra miután közöltem vele a problémáimat.

A lényeg a lényeg szerintem, hogy nem szabad magunkban tartani, ami bánt, mert előbb-utóbb fel fog őrölni.

26/n

15-ös vagyok megint... :)

Amit a 20-as válaszoló írt az szerintem is igaz, de egy kicsit kiegészíteném a női oldallal, ha nem bánod. :)

A férfiakkal meg az a baj legtöbbször, hogy a csinos popsi, meg a szilikoncickó a legfontosabb, és nem az, hogy milyen ember az a nő. És nem azt mondom, hogy egy nő ne adjon magára, mert ez persze fontos.

Sokszor azt látom, hogy nem baj, hogy nem tud a lány főzni, meg nem szeret takarítani, meg csak a vásárlás a fontos neki. Mert a pasi villoghat vele. Aztán meg amikor összeköltöznek, akkor hirtelen megy a veszekedés, hogy főzzélmossáltakarítsál, meg a hasonlók. És ezzel sem azt akarom mondani, hogy a háztartást nem kell egy nőnek (és egy férfinak is, ha már it tartunk) ellátni, csak nem értem, hogy ha ez elvárás volt, akkor minek állt le olyan nővel, aki ezt nem csinálja.

15. válaszoló

Dehogy bánom. :)

Amúgy igen hát ezis baj hogy van az általam említett nők akikről beszéltem, de persze vannak igen ilyen férfiak is akiknek csak a műmell a fontos meg ilyesmi, bár szerintem akárki akármit mond akármilyen egy mell mindenképp szebb mint a műmell. Pontosan ezért kellene mindenkinek hasonló párt keresni, de az ember vagy megunja és abbahagyja vagy feladja. Mondjuk az tény hogy előny egy férfi szemében ha egy nő szép jó idomai vannak, de ez nem minden, mert legyen okos vicces és ne pláza kurv@ aki a pénzt költi egész nap, hanem mondjuk otthon ellátja a házimunkát amiben természetesen a férfinek is részt kell vennie.

De az is igaz hogy rengeteg nő nemveti meg ha egy férfinak sok pénze van vagy izmos illetve ,,cuki,,.

Megkell találni az igazit sajnos az emberek naív emberek és sok hibát elkövetnek.

20: "Nincs olyan, hogy valaki kedves megértő és család centrikus és akkor hirtelen piálni fog, drogozni meg eljárni és megcsalni"

A telefonszámát vagy az email címét kéred?

Bár tényleg sok eset az az, hogy a bulizós trehány férfi meg a bulizós laza csaj gyereket vállal, a nő a gyerekvállalás után belerázódik a szülő szerepbe és a háztartásba, míg a férfi marad a trehány haverok-buli-sör szentháromságban.

A miénk meg pont fordított eset volt. Trehány, életképtelen háziasszony voltam, akinek a konyhaművészete a pirítósból és az anyuci által küldött kaják melegítéséből állt. Ezzel szemben a volt férjem már tizenévesen ellátta a húgait, meg kellett tanulnia főzni. Laktam náluk két hónapig egyszer, a korrekt, de szigorú szülők megkövetelték a gyerekeiktől a házimunkát, a tanulást, de nem fojtogató módon. A tesók normálisak is lettek.. A volt férjem tanított meg főzni és normálisan vasalni.

Meglettek a gyerekek, szép sorban belejöttem. Aztán a GYED alatt természetes lett, hogy én végzem a több munkát otthon, csak amikor visszamentem dolgozni, akkor már nem segített be. Sőt, tele lett a t.ke az egésszel, szépen kihúzta magát minden alól, csak a gépezés maradt. Évekig szenvedtem, az én nyakamba szakadt minden. Semmit se csinált, még a férfimunkák is rám maradtak. Semmi nem használt, se a szép szó, se a kérés, se a felszólítás. Láttam az egyik válaszolónál bevált a párterápia, viszont szerintem ez csak ott működik, ahol mind a két fél látja, hogy baj van és hajlandó tenni is érte. Az én volt férjem úgy gondolta, hogy minden rendben van, csak hisztis lettem. Tele a mosogató? Sebaj, csináld meg holnap... A pohár ott telt be, hogy amellett, hogy a gyerekek ellátása, a házimunka és a pénzügyi háttér biztosítása is rám hárult, még azért kellett küzdenem, hogy a zaftosan taknyos zsebkendőit ne hagyja a kanapén, mert undorító. Elegem lett abból, hogy a két pici gyerek mellett vele van a legtöbb bajom, mintha egy hisztis kiskamasz gyerekem lett volna. Persze otthon állandóan állt a bál, és ezt úgy próbálta orvosolni, hogy elkezdett csajozni.

Aztán persze kiakadt, amikor kiraktam, de utána már belátta, hogy ő is hibázott. Csakhogy késő volt, amikor elment úgy éreztem, hogy felszabadultam a rabságból. Azt bánom csak, hogy nem 3-4 évvel korábban adtam be a válókeresetet.