Van valami különösebb oka annak, hogy állítólag a többször a nők kezdeményezik a szétválásokat?

Nem csak állítólag, meg lehet nézni bárhol a statisztikát google azonnal kiadja:

-A válóperek 71%-át a feleségek kezdeményezik.

-A két legfőbb válóok a megcsalás, illetve az alkoholizmusból eredő problémák.

Szerintem az okokat már felsorolták. A válás a nőnek jelent könnyebbséget, a pasinak plusz munkát. Minden házimunka a nőre szakadt, a gyereket egyedül nevelték már így is és ennek tetejébe + egy főt ki kellett szolgálni, mert képtelen volt elindítani a mosógépet.

Ha jól látom még nem írták, hogy nőnek a gyerekekre is nagyobb esélye van, sok pasi szerintem a gyerekek elvesztésétől is fél

Már, ha meg lehet beszélni egy férjjel a problémákat. Az én férjemmel semmit sem lehet megbeszélni, oda sem figyel, tehát elõbb-utób nálam is borulni fog a bili, mert elfáradtam mellette. Rettentõen szétszórt, nem tudok vele mit kezdeni.

Ja és 25 éves házasság után kell ezt megtennem, ha az egészségemet meg akarom óvni, mert egyszerüen csak nyugalomra vágyom.

Számára ez a házasság boldognak mondható, igen mert csak én voltam az aki mindent eltürt.

Bár mi nem váltunk el, és sikerült rendbe hozni a házasságunkat, azért leírom, mert nálunk pont ezek voltak a problémák, amiket itt felhoztatok. Mindkét részről.

- A férjem tipikusan az a férfi volt, akinek miden megjár, ő aztán semmit sem volt hajlandó változtatni azért, mert gyerekünk született. Értem ezalatt, hogy heti 2-szer edzés, utánasörözés a haverokkal. Kb minden második hétvégén pasis program, takarítani a világért sem (konkrétan a zokniját az ágy mellől nekem kellett összeszedni) meg ilyesmik.

- Én meg 3 évig csak magamban morogtam, és mindent megcsináltam helyette. Na meg ültem itthon a gyerekkel, míg ő élte a szuper kis életét. DE soha egy szóval sem mondtam, hogy nekem ez így nem jó. Bőgtem, amikor nem volt itthon, morogtam anyámnak, hogy mekkora egy f.asz a férjem, de ő mindebből semmit sem tudott. Ő azt hitte nekem is jó így.

És mielőtt megszólnátok, hogy házasság előtt is ilyen volt, akkor minek mentem hozzá: Igen, házasság előtt is eljárt, csak akkor még nem volt gyerekünk, és én is mentem vele, vagy voltak saját programjaim. Azt nem vette figyelembe, hogy a gyerekkel való minden törődés, kötelesség az én nyakamba szakadt, míg ő élte tovább az életét, mint előtte.

Na lényeg a lényeg 3 év után borult a bili, kiakadtam, és mondtam, hogy ez így nem mehet tovább. Elmentünk párterápiára, és életünk legjobb döntése volt. Mondjuk kaptunk mindketten hideget-meleget a terapeutánktól, de pont ez kellett ahhoz, hogy rájöjjünk mindketten hibáztunk. Nekünk azóta minden oké a kapcsolatunkban, már nem félek szólni, ha valami böki a csőröm, és ő is igyekszik minél jobban kivenni a részét a család életéből. Azóta már a második gyerekünk is megszületett... pedig én mereven elzárkóztam a gyerek gondolatától is, hiszen úgy éreztem, hogy csak magamnak szülném. De mostanra sokat változtunk mindketten (és a hangsúly a mindketten szón van).

15-ös válaszoló vagyok

Az a baj, hogy még manapság is cik úgymond, ha párteápiára kell járni. Olyan ez mint a lombikbaba. Ezekről a témákról ciki beszélni, ezekre ciki elmenni, mert mit szólnak az emberek. Így aztán a legtöbben el sem mennek, meg ha véletlenül mégis, akkor a szakember a hülye, mert a saját hibánkat bizony nagyon nehéz belátni. :)

Na érzem, hogy engem nagyon lefognak pontozni és igen férfi vagyok.

Ha tönkremegy egy kapcsolat az nem az egyik ember hibája, lehet, mert a férfi egy f@szfej, vagy hogy a nő sem jobb, hanem mindkettőé.. Az a bajotok, hogy hiába mondjátok nem nézitek meg rendesen a férfit akihez hozzá mentek hanem elég hogy cuki, vagy magas, illetve izmos, és akkor még felsem tűnik a legtöbbnek, hogy egy elkényeztetett kisgyegyerek. Ha jobban odafigyelnétek akkor nemlenne ilyen probléma. Nincs olyan, hogy valaki kedves megértő és család centrikus és akkor hirtelen piálni fog, drogozni meg eljárni és megcsalni. Ha valamennyire megváltozik is akkor sem azért mert gondol egyet és most bunkó leszek, hanem mert elkényeztettétek. A baj az hogy manapság egyre könnyebben megadjátok magatokat illetve tetszik a pénz is mert biztos háttér meg cuki, de hogy jó apa lesz-e már az nembiztos a legtöbb úgy gondolja hogy majd értem megváltozik és minden jó lesz. A legfontosabb amit megkéne értenetek, hogy az élet nem egy romantikus film, ahol a rosszfiú hirtelen egy szuper ember lesz. Egy férfi senki miatt sem változik meg ha nem akar ezt kéne megérteni. Lefogadom, hogy az itteni válaszolók közül aki elvált, egy sem egy értelmes emberhez ment hozzá, illetve van némi köze ahhoz hogy ha meg is változott a férfi akkor van köze hozzá. Várom a negatív kritikákat.