16 éves lányom azt szeretné, ha elválnánk. Mit tegyek?

Mielőtt a konkrét kérdésedre válaszolnék: minden elismerésem nektek a párterápia vállalásáért!!! A párok jelentős része amikor megromlik a kapcsolat, inkább csöndben mérgezik egymást, másik része elválik, de nagy kisebb része hajlandó arra, hogy lelkileg dolgozzon a helyreállításon, és még kisebb része hajlandó arra, hogy külső segítséget kérjen. Még egyszer: őszintén becsüllek ezért, sok sikert hozzá a továbbiakban!

A lányoddal kapcsolatban: hidd el, megértem, h ezt írta, és az is, hogy neked ez fáj, de egy valamit ne felejts el: akármennyire is "nagylány", meg közeledik a felnőttkorhoz, meg hasonlók, mégis csak gyerek. Ő azért szeret hazamenni, mert otthon nyugi van és béke. Ő még nem tudja, hogy ahogy azért, hogy az asztalon étel legyen, keményen dolgozni kell, úgy azért is, hogy az emberi szívben, és az emberi szívek közti békéért is küzdeni kell. Nyilván - a mag "gyermek-, tini-eszével" úgy gondolja, hogy a válás egy varázsütésre megoldana mindent, és nem gondolja végig, hogy ez mit jelentene mind nektek, mind neki néhány év, és majd évtized múlva, ill. az ő gyerekeinek.

Föl a fejjel, beszélgess sokat a lányoddal, esetleg ugrasd ki a nyulat a bokorból, hogy mit gondol (ha már elolvastad :( bár nem tudom, hogy be meri-e majd vallani, hogy így érez) és mondd el neki, hogy mit miért csináltok, és hogy ez nektek miért fontos. (Egyébként meg egy ilyen válságrendezéses időszakban szerintem a heti egy összezörrenés nem sok, bár megértem, hogy neki kényelmetlen.)

Szóval, föl a fejjel, hálásak lehettek egymásért férjeddel és a házasságotokért, hogy így tudtok dolgozni rajta, és mivel ilyen elszántak vagytok, biztos vagyok benne, hogy sikerülni is fog, és biztos vagyok benne, hogy egyszer majd a lányotok is büszke lesz rátok, sőt ez a helyzet segíthet majd neki a saját kapcsolata rendezésében is. Jó példák lesztek neki, csak így tovább, elmondhatatlanul drukkolok!

33FFI, 8 éve házasságban

Szerintem ne válj még el, csak vedd ezt is egy jelnek, hogy ideje rendbe tenni a dolgokat. A lányod persze, hogy nehezen viseli, ezért is törekedjetek arra, hogy minél rövidebb legyen ez az időszak. Esetleg elmondhatod neki, hogy jártok ilyen terápiára, legyen egy kicsit türelmes, mert meg akarjátok menteni a házasságotokat.

Ha már érzitek a párterápia hatását, akkor főleg butaság lenne most eldobni 23 évet és az energiát, amit belefektettetek a dolgok javításába. Adj még egy kis időt magatoknak, de azt is tudd, hogy ha eljött az a pont, amitől már nincs értelme az egésznek, mindhárman vergődtök , senkinek sem jó a szitu, de már csak azért is görcsösen ragaszkodtok a nem működő kapcsolathoz.

Nem vagy túl idős, de ez a korosztály nem kelendő az ismerkedési piacon.

Gondold át bírod -e a magányt, csak a lányoddal élni.

Van -e pénzed elég, lesz-e tudsz e pénzt keresni.

Ki hol fog lakni?

Ha bérelned kell, akkor bizony havi 150 eft min. kell, és akkor nem fogtok öltözködni még turiból sem.

Próbálj valamit dolgozni, maradj a férjeddel, szerintem csak akkor lenne új és ennél tartalmasabb életed, ha nagyon gazdag lennél, akkor jutna gazdag elvált pasi. Így viszont csak kallódni fogsz újra a világban.

Csöbörből vödörbe kerülhetsz.

Heti egy vita nem sok, nem ok a válásra.

Nézd. Kétlem, hogy a lányod amiatt a heti egy gubanc miatt írja ezt. Nyilván ti se mentetek volna párterápiára, ha csak hetente egy ilyen eset fordult volna elő régebben.

Nem csak ti csömörlöttetek meg a sok balhétól, hanem ő is. Szép dolog, hogy menteni próbáljátok a dolgot, és ez példaértékű is lehet a lányod számára. Felteszem, ezt azután írta, miután újabb vita volt. Úgy érezheti, semmi értelme egymással bajlódnotok. Hogy őszinte legyek, szerintem nagyon kevés olyan kamasz van, aki ne kívánta volna már azt, hogy a szülei inkább hagyják egymást a fenébe, váljanak el.(valószínűleg azok is, akik most buta fruskának minősítik a lányod...) Csakhogy ti - ellentétben más párokkal - hajlandóak vagytok küzdeni a kapcsolatotokért, és ezt a küzdelmet nem szabad emiatt feladni, épp most, mikor már látjátok a fényt az alagút végén.

Ez semmiképp se hátráltasson titeket a "gyógyulásban", hadd lássa a lányod is, hogy a fontos dolgokért küzdeni kell.

vajon miért szeretné? Ha szerinte egy jó házasságban nincsen hangos szó, akkor burokban neveltétek, talán nem rá kellene hallgatni.

Ráadásul a férjed is veled jár párterápiára, akarja a házasságot, nem?

Szerintem nem a gyerek dolga ezt eldönteni.