Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudom feldolgozni a velünk történteket.3 kisgyermekkel maradtam egyedül. Van itt olyan anyuka akit szintén pici gyerekkel hagyott el a férje?
huhh, hát látom nagy port kavart a kérdésem, és azt is látom nem én vagyok egyedül ezzel a problémával.
Sok szomorú történetet olvastam, és sajnos egyre többet. Az biztos, hogy egy darabig nem kell senki, kizárólag a gyerekek érdekelnek, ők adnak szeretet.
A fájdalom még túl nagy, nem tudom hogy döntenék ha vissza akarna jönni, ez már nem egyértelmű. De nem úgy néz ki, hogy mostanában meggondolná magát.
Igen,mindent megtettem érte a kapcsolatunkban, jó feleség és anya voltam, nem volt elég, szerintem elmenekült a felelősség és a gondok elől. Sajnos ezt az apaképet látta gyerekkorában,amiből nem tanult, és úgy cselekedett ahogy akkor az ő szüleitől látta.
Mindegy, köszönöm nektek a bátorító szavakat, remélem hamarosan talpra állok, gyerekek miatt muszáj lesz....nem adom fel, nekik szükségük van rám.
Jézusom, nagyon sajnállak!
Nekem is 6 hónapos a legkisebb. Nem veheti el tőled őket!
Csak nagyon legvégső esetben ítélik az apának, de a te esetedben ez biztos nem lesz így. Nekem is fenyegetőzött, hogy elveszi őket, de mint kiderült nem gondolta komolyan.
Én38 vagyok a férjem 35, a nője 41.-ben van,és esze ágában sem lenne az én gyerekeimet nevelni, mert az lenne az utolsó napja itta földön!
Kitartás neked is. Neked, hogy derültek ki a dolgok?
válasza:"...engem hibáztat mindenért, ez a legkönnyebb. Meg is ütött nem is egyszer az elmúlt pár hónapban, amiért lebukott. "
Ne gondolkodj benne. Amíg ezt nem olvastam, javasoltam volna pár dolgot, de semmi, de semmi értelme nincs. Minél előbb túljutsz rajta, annál jobb nemcsak neked, de a gyerekeknek is. Nem teljes értékű anya, aki így függ, akit megaláznak.
Ha ilyen személyiség, inkább köszönd meg annak a másik nőnek, hogy leválasztotta rólad. Most átmenetileg nehezebb lesz, de egy ilyen alakkal büntetés az élet, és még sok van hátra.
Kedves utolsó, köszönöm neked a bátorító szavakat!
Ez a harmadik hónap, hogy külön vagyunk, és talán már most egy kicsit könnyebb, kezdek talpra állni. Nem fogom megalázni magam többet, párszor kértem már az elmúlt 2 hónapban, hogy gondolja át, egy darabig húzogatta előttem a mézes madzagot, reményt adott, de megszólalt a telefonja, már meg volt zavarodva...
Egy pillanatra várok, arra a pillanatra, amikor majd vissza akar jönni, mert vissza akar majd, és ha már elég erős leszek (remélem) akkor fogok legnagyobbat rúgni bele, amikor a legjobban nyüszít majd, és én végignézem a kudarcát. Erre várok csak.
válasza: válasza:"Hamarosan könyv formájában is megjelenik, hátha segítséget tud nyújtani olyan embereknek, akik hasonló cipőben járnak."re válasz
Az ilyen könyvet nem olvasom el, biztos lehetsz benne, hogy engem olyan többszörös tragédia ért, hogy abból is lehet könyvet írni. Viszont itt nem kezdtem el ragozni a saját nyomoromat. Szerintem a fenti kérdésre csak azok válaszoltak, akik ilyen vagy hasonló vagy még szomorúbb szituba kerültek. A legtöbben ki is másztak belőle, én legalábbis ezt tapasztaltam.
válasza:Hát nem semmi....:( És mit gondolsz, hogy a nagyobbik z apjával akar élni? Én ebbe belepusztulnék, bár nekem a fiamnak eszébe sincs az apjával élni. Mondjuk hova is vinné? A kamionba laknának?
Ma hazajött Mo-ra, 2 hete nem látta őket, de az első útja nem ide vezetett.....majd valamikor délután méltóztatik megnézni őket..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!