Hogyan lehet ezt méltósággal lezárni, ha a másik ennyire aljas?

Bocs, ha valaki olvasta már a sztori elejét, igyekszem rövidre fogni: 12éve ismerem, szumma 7 évet töltöttünk együtt, ebből utóbbi 4 év együttélés, 2 és fél év házasság, 2 éves a lányunk, 35hetes terhes vagyok. Dec közepén kiderült hogy a második gyermek fogantatása óta csal egy gimis csajjal, január elsején közölte hogy nem tud a lány nélkül élni, azóta a kislányommal a szüleimnél élünk 245km-re a régi lakástól, intézem a válást, új orvosokat, szülést, lakásfelújítást és pszichológushoz járok. Megbeszéltek alapján hétvégente itt gyerekezik anyáméknál szombaton és anyósomhoz viszi át vasárnap. Ma este mondta hogy megy ki a vonathoz a csaj elé, bemutatni anyósomnak és holnap akkor majd édeshármasban babáznak. Megtiltottam. Nem szeretném a gyerekkel zsarolni,de nem gondolom hogy fentiek után 21nappal nekem szülés előtt pár héttel ezt végig kellene asszisztálnom. És nem érti mi a bajom. Hogy biztosítsam a lányomnak hogy a lányom szemében apa APA legyen, hogy biztosítsam afelől hogy a másik nagyanyja is ugyanolyan jó nagymamája mint aki befogadott minket, miközben egyre inkább azt érzem hogy nem elég hogy becsaptak, átvágtak, még el sem kezdődött a válóper, már ilyen undorító húzásaik vannak és tojnak az én érzéseimre és a maximálisan korrekt hozzáállásomra (nem pocskondiázok, szinte mindent ott hagytam a lakásban neki és a kis szerelmének, tájékoztatom a gyermek és a terhességem felől ha érdeklődik, bejöhet a szülésre, olyan gyerektartást beszéltünk meg hogy ne haljon éhen stb). Hogyan ne legyek savanyú elvált nő, hogy ne akarjam a pokolba kívánni? Képtelen vagyok gyűlölködni de balek sem akarok ebben lenni. De egyre inkább azt érzem egy lúzer vagyok, mert nem sejtettem semmit és villámcsapásként ért a hír hogy az akihez ennyi minden köt, egy gerinctelen szemét.