Hogyan lehet ezt méltósággal lezárni, ha a másik ennyire aljas?

Kedves Utolsó, itt senki nem írta hogy CSAK az apuka hibás mindenért, de amikor apuka olyan egetrengető érveket hoz fel a kapcsolat megromlására hogy 5 hónapja van viszonyom és veled 2-3 hónapja nem működik ez, hiába kértelek, soha nem mentél el este 10kor aludni pedig mondtad milyen fáradt vagy és nem volt makulátlan a lakás amikor hazaértem, továbbá a 30évesek savanyúak, bezzeg a 18 évesekben van még élet, akkor nehezen érzem mindenért magam felelősnek.

Az elmúlt 1 hónapban - mint írtam - szakemberrel próbálom megbeszélni ÉN hol rontottam el és ezeket hogyan tudom megjavítani. Ő ez idő alatt 1 hetet a lány szüleinél vendégeskedett hogy lezárja a kapcsolatát, 2 hetet velünk búsult és nyalogatta a sebeit, majd úgy döntött, felrúg mindent és meg sem próbált nyitni felém.

Apuka minden reggel kávét és minden délután 4kor meleg ételt kapott amikor hazajött, heti 2-3-4szer járt a barátaival zenekari próbára, koncertre, vizipipázni, este 8 után nem zavarta a gyermek, mert aludt reggelig. Nem vitáztunk semmin, esténként összebújva aludtunk, igaz, végén már csak én öleltem, de betudtam annak hogy fáradt. Nem híztam el és nem traktáltam a terhességem nehézségeivel, esténként kérésre bekente a hasam és havonta eljött az ultrahangokra.A lánynak sütöttem már szülinapi tortát és vettem neki kifejezetten epres csokit, mert azt szereti és mivel úgy tudtam, a férjem egyik kis barátja a zenekari körből. Valóban ilyen egy elnyomott férj sanyarú sorsa.

És azt is leírtam hogy nem eltiltani szeretném, csak megtiltani hogy ahhoz a lányhoz kötődjön a gyerekem, aki miatt itt ülök az öcsém szobájában mérföldekre a régi életemtől, a barátaimtól, a házasságomtól, mindentől amit 30éves koromig felépítettem. ÉN kelek minden éjjel többször a zokogó lányomhoz hogy apa hol van, apa kivel alszik, én fedezek apának hogy csak Pesten dolgozik és majd hétvégén jön, én várom egyedül a második, egyébként tervezett gyerekünket, engedtessék meg nekem hogy ne hallgassam a lányomtól a jövő héten hogy " gimislány hol van?".

Miért nem lehet elfogadni egyeseknek hogy vannak olyan párkapcsolatok, ahol a dolog működne szépen ha "APA" hirtelen rá nem jönne hogy ő valójában még élni szeretne, nem családos "savanyú 30as lenni", hogy ha egy férfit 30évesen olyan dolgok foglalkoztatnak mint a Playstation, iphone5, a 3D tv, a zenekara és valóban ha a feleség ez idő alatt próbálja egyedül menedzselni a családot, a háztartást és a terhességét,az anyagi gondjaikat, egy idő után valóban nincs közös témájuk, de ez nem feltétlenül anyu hibája.

Sok mindent tolerálok és a gyerek(ek) érdekeit nézem, ezért is mondtam hogy persze látogassa de ne a kiscsajjal, de nem leszek idegroncs mert Én leszek hamarosan két gyerekes anyuka, akinek egyre több kötelezettsége lesz, ő hétvégi/kéthetente/háromhetente jövő apuka lesz, aki hétközben a barátnőjének segít felkészülni az érettségire.

Én is hibáztam és naponta rágom hol, mit és javítom. DE nem tudok felhőtlen tini lenni többé mert nem engedhetem meg magamnak. Ne sajnáljuk apukákat a háttérinfo nélkül.