Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi legyen az ikrekkel a válás esetén?
Egy - szerintem - szépen indult kapcsolat, majd házasság van most romokban. Próbálok rövidíteni, de lehet, hogy még így is hosszú lesz. Azért érdemes elolvasnotok.
Sok oka van a házasság gondjainknak, de az egyik - talán - legfontosabb, hogy a feleségem (saját bevallása szerint) sohasem szeretett. Ez derült ki 8 év ismeretség és 10 év (összesen 18 év) házasság után. OK: ő csak egy barátnak szeretett volna engem és sosem szeretett szerelemmel. Akkor a két gyerek? Akkor sok együtt töltött idő? Nem számít? Hát úgy látszik, csak egy átverés volt az egész. Kihasználta a jóindulatomat. Kezdem az elején.
Én rendszeresen (gyakorlatilag minden hétvégén) utaztam hozzá vidékre (én budapesti, ő kazincbarcikai)8 éven át a megismerkedésünk után, ami nem kevés anyagi áldozattal járt (nekem!). Ezen felül amikor csak tudtam, közös programokat szerveztem (belföldi és külföldi utakat is). Az utakat mindig én finanszíroztam (Görögország, Németország, Spanyolország, stb.), Ő maximum a kaját vette meg. Ehhez tudni kell még azt is, hogy nem vagyunk gazdagok, sőt e mellett a szüleimet is én tartottam el (nyugdíjasok voltak). Sajnos a szüleim már meghaltak, mivel én egy késői gyerek voltam.
Ugrok egy kicsit. A házasságunk sem volt egy hagyományos, sőt egyedi volt a magunk módján. Azóta sem voltam ilyen hihetetlen jó buliban, mint a mi esküvőnk volt. Ezután terveztük a családot. Kiderült, hogy velem nincs semmi probléma, viszont neki van. Sok kezelés, kórház, majd egyszer csak teherbe esett. Veszélyeztetett terhesség volt. És ikreink lettek. Egy lány és egy fiú. Nagyon örültem, de abban az időben sokat is kellett dolgozni, úgyhogy nem tudtam hajnalban - a fáradság miatt - sokszor felkelnem a gyerekekhez, ha valami baj volt. Ez azért fontos, mert ezt is felrótta évek múltán nekem, hogy nem foglalkoztam a gyerekekkel, amíg kicsik voltak. Albérletben laktunk, azt fizetni kellett. Közben az anyósommal is voltak kisebb-nagyobb viták (pl. bele akart szólni, hogyan beszéljek a gyerekkel, hogyan neveljem, stb.), amik miatt nem csíptük egymást annyira. A másik nagy gond még az volt, hogy amíg az apósom és az anyósom gyakorlatilag rendszeresen látta az unokáit, addig az én anyukám - a születésüktől az anyukám haláláig - talán ha 6-szor találkoztak. De elfogadtam a helyzetet és úgy gondoltam, hogy majd változni fog. De nem így lett. Sőt az én rokonaim csak akkor látták a gyerekeimet, ha Budapestre jöttek minket meglátogatni. A mai napig nem vihetem el őket én egyedül sehova (csak mi hárman a feleségem nélkül). Ő bezzeg elviheti. Ez vicc. Pl. a gyerekek jobban szeretnek velem vásárolni, mint az anyjukkal.
Ehhez még az is hozzátartozik, hogy az együttléteinket kivétel nélkül mindig én kezdeményeztem, a feleségem sosem! Mindig én és én. Magától sosem ölelt át, csak ha én először megtettem. De - gondoltam - majd ez is megváltozik. 2007-ben - 10 év albérlet és sok spórolás és utánjárás után - beköltöztünk az új építésű lakásunkba, amire az önrészt természetesen én teremtettem elő + kölcsönkértem a bátyámtól + a szocpol támogatás a két meglévő gyerekre + hitel. Persze CHF alapú és én fizetem a mai napig a havi törlesztést a kezdettől fogva. Majd meghalt az anyósom 2010-ben és akkor egyszer csak minden megszakadt kettőnk között. Nem érhettem hozzá, nem foghattam meg a kezét, nem ölelhettem át. A gyerekek házi feladatait nem nézhettem meg, nem kaptam tájékoztatást az iskolai dolgokról, stb. Szabályszerűen ellökött magától. Lelkileg teljesen kiakasztott. Folyamatosan - a mai napig -, sokszor indok nélkül kiabál velem, flegmán vagy kioktatóan beszél velem. Ennek tetejébe pedig feltette a kérdést, hogy mikor válunk el. Ez egy hideg zuhanyként csapódott belém. Ráadásul egyre többször ezek után az is előfordult, hogy éjszakákra elment valahova. De hogy hova és kivel, azt sosem árulta el. "Az egyik ismerősömhöz megyek" mondta, és ahogy hazaértem a munkából nem sokkal el is ment, és valamikor hajnalban vagy kora reggel jött haza (természetesen a céges autót használva, de ez már részletkérdés). Mi van, ha történik valami, hova menjek segíteni? Erre mindig azt mondta, hogy tud ő magára vigyázni. Az egész történethez még azt is hozzátenném, hogy az apósomnak időközben lett egy barátnője, akivel jól érzi magát, de a feleségemnek ez sem tetszik. Valamint az, hogy napi (!) szinten 4-5x beszélget az apósommal (korábban az anyósommal tette ugyanezt) a semmiről. De ha egy nap az apósom nem hívja fel a feleségemet, akkor feleségem ki van akadva erre.
Most már én is érzem, hogy ez nem jó így, de a válás esetén csak én járhatok rosszul. Sosem bántottam, mindig segítőkész voltam, ha gondja volt. És ez a hála?
Ha elválunk, a fiam sínyli meg a legjobban, mert engem jobban szeret, mint az anyját. A lányom is nagyon szeret, de őt sajnos könnyebb befolyásolni. Most a gyerkőcök 11 évesek.
Nos sok mindent nem tudtam leírni. Hogyan tudok a legkevesebb veszteséggel ebből a helyzetből kiszállni? A kell információ még, akkor kérdezzetek.
Ezt a keménykedést hogyan képzeljem el? Nem korlátozhatom a szabadságát, oda megy, ahova akar. Nem tilthatom el tőle a gyerekeket, nem rakhatom ki a lakásból. Akkor mivel tudok keménykedni?
Én gyerekként egy olyan családban nőttem fel, ahol a szüleim szerették egymást, segítettek nekem mindenben, amiben tudtak. Szép gyerekkorom volt. Bár szerintem ők is elkövettek egy nagy hibát, óvtak minden rossztól amitől csak lehetett. Emiatt nem nagyon van rutinom abban, hogy toljak ki a másikkal.
"Bár szerintem ők is elkövettek egy nagy hibát, óvtak minden rossztól amitől csak lehetett."
Ez bizony nagy hiba, és most iszod a levét. Nem engedték, hogy megtapasztald a saját erődet (. pl., hogy ne legyél nyuszika, balek, mamlesz stb., hanem állj ki magadért), nem engedték, hogy magad tapasztald meg azt, hogy az Életnek vannak nagyon kemény pofonjai, amelyeket mindnekinek saját magának kell elviselnie - senki sem védheti meg tőlük az embert.
Fogadj egy igen jó ügyvédet, és tanulj meg harcolni. Éppen ideje és most van is miért.
11 éves gyereket meg fognak kérdezni arról, hogy kivel akarnak élni, apuval vagy anyuval, és ami a jó hír: ilyen korú gyereknél már nagyon is figyelembe veszik! Ikreket a legritkább esetben szoktak szétválasztani.
Hé! Ismered a Két Lottit? Ikreket elválasztani egymástól szörnyű! Sima testvéreket is szörnyű elválasztani...
A válás ugyis tönkreteszi a gyerekeket.A legjobb ha annál a félnél maradnak a gyerekek aki többet keres és többet tud foglalkozni a gyerekekkel!!
1.Beszélgetés a feleségeddel(ezt azért neki is elmondhatod)
2.Beszélgetés a gyerekeiddel
3.Gondolkodás az eddigi életeteken
4.Jó ügyvéd szerzése
5.Válás
Ezt tudom csak javasolni!:(:( Sajnálom
Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek az építő jellegű hozzászólását. Azt látom, hogy elég egyértelmű a helyzet. Viszont azt is látom, hogy az én helyzetem elég siralmas vagy inkább tragikus. Az esélyem nagyon kicsi arra, hogy egy normális életet biztosítsak a gyerkőceimnek. Sajnálom őket, mert a gyerekek nem tehenek semmiről, mégis nekik kell a legtöbbet elszenvedniük emiatt. Egy jó ügyvéd kell - hát igen, de a jelenlegi viszonyok között nem tudom ez mit jelent. Sok pénzt (ami nekem a jelenlegi körülmények között azért nincs) kell rá költeni és még a siker akkor sem borítékolható. A mai bírósági gyakorlatban mindent a nő kap, még akkor is, ha csak "bekerült" a jóba. A férfi pedig csak szív e miatt és eltakarodhat a házból. Jobb esetben elviheti a holmijait, hacsak ki nem dobja az exe az udvarra vagy utcára. Én most nem sajnáltatni akarom magam, de óriási előnyük van a nőknek ilyen esetben a férfiakkal szemben. Ráadásul törvényesen! Mivel a feleségem se nem drogozik, nem iszik és még ő is neveli (úgy ahogy) a gyerekeimet addig, amíg a munkából haza nem érek, semmi esélyem ellene és ezt ő jól tudja. Hiába elképesztően rossz a helyesírása (amit rendszeresen én javítok ki), még most is sokszor elvárja, hogy mellette álljak, pedig tudom, hogy nem kéne. De a gyerekek előtt nem fogok ellenkezni a felségemmel, inkább nyelek. Az is jól látható, hogy a gyerekeim szívesebben mennek el velem pl. egy sportáruházba, ahol tudnak velem is egy kicsit az ott megtalálható dolgokkal játszani. A feleségemmel egyszer sem (!) akartak, sőt még csak meg sem kérték arra, hogy játsszon velük. De ez így van a vásárlással is. De sorolhatnám. És mégis ki a jobb szülő a törvény szerint? Az anya. Miért???? Ezt a kérdést annyiszor feltettem magamnak, de nem tudtam rá válaszolni.
Nehezen szeretek meg valakit, de akit igen, amellett a végsőkig kitartok. Ezt úgy látszik nem tudta a feleségem értékelni és inkább kilép a kapcsolatból. Még ha fizikailag rendben is, lelkileg teljesen a padló alatt vagyok.
Én a házasságom alatt és előtte is hűséges voltam, mert azt gondoltam, hogy ezzel a lánnyal le tudom élni az életem. Nincs szükségem másra és ő is mellettem fog állni akkor, ha problémám lenne. De nagyot tévedtem, ez nem így történt. Ez egy nagy pofon volt az élettől és megtanultam, hogy a gyerekeimen kívül csak magamban bízhatok. Az egészben csak az fáj a legjobban nekem, hogy felhasznált engem. Miért nem tudta még az elköteleződés előtt azt mondani, hogy nem akar tőlem semmit, miért kellett ebbe az egészbe belemenni? És még sok kérdés, amire nem tudok válaszolni. Sok-sok miért és hogyan.
De nem nézek vissza, csak próbálok előre tekinteni, hogy mit lehet tenni, hogy a gyerekek a legkevesebb problémával és sérüléssel kerüljenek ki ebből a helyzetből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!