Van olyan, aki úgy érzi, nem tud önmaga lenni a külföldi párja mellett a nyelvi és egyéb különbségek miatt és ezért esélyt se lát már a boldogságra és hogy igazi lelki társak legyenek egyszer?

Bocs az Offért!

Kedves monthun!

Ha én együtt élek egy pasival már több mint 5 éve, hadd legyen már a párom! Már rég nem lehet azt mondani, hogy a barátom, pasim. Engem az élettárs szó zavar ezért használom a párom szót!

Párom francia, otthon angolul beszélünk. Ő is beszél magyarul, én is franciául, de az angol a leggyorsabb. 8 éve vagyunk együtt és minden remekül működik. A kislányunk is sok "hasznot" tud majd ebből húzni, hiszen már most két nyelvet beszél.

Én soha nem tapasztaltam, hogy ez a boldogságunk közé állna, nagyon jól megvagyunk, lelkitársakként.

Nekem volt egy francia barátom 17 éves koromban, akivel mindig csak angolul beszéltünk, mivel ő nem tudott egy szót sem magyarul, én pedig csak később kezdtem el franciául tanulni. A távkapcsolat ellenére mi nagyon boldogok voltunk és semmi problémát nem éreztem a nyelvi és kulturális különbségek miatt. Sok olyan dolgot vele osztottam meg, vele beszéltem meg, akit rajta kívül senki mással.

Nálunk az volt a végső akadály (emiatt is lett vége a párkapcsolatnak), hogy rájöttem, én nem tudnék külföldön, a hazámtól és családomtól távol, idegenként leélni egy életet. A fiúval azóta is tartjuk amúgy a kapcsolatot, most már emailben, facebookon, pedig a megismerkedésünknek immáron több mint 20 éve.

A férjem magyarországi magyar, én meg délvidéki. Amikor elkezdi isteníteni a szerbeket (mint ahogy a magyarok minden külföldit szoktak), akkor a falra tudok mászni. Vannak dolgok, amiket nem bírok a palóc lelkében, és sose fogok normálisnak tartani. De ettől még lelkileg ő a legfontosabb. Sok közös is van bennünk. Ha a másik fél is nyitott a mély érzelmekre, a lelki kapcsolatra, akkor mindent lehet.

Van akit behatárol ebben a kultúrája, van, akit nem. Ezt neked kell látnod.

5os vagyok megint.

azert szerintem probald meg neki ezeket elmondani. ha nem is sikerul, de valamelyest elkezdi kapizsgalni mi is a problemad, akkor is mar sinen vagytok. vagy legalabbis erzi, hogy valami nem jo vagyis nem eleg jo. sok minden lehet a hatterben, de ha pl o el van foglalva a munkaval, lehet, hogy eszre sem veszi, hogy neked ilyen gondjaid vannak. Nem akarok altalanositani, de azert azt latom, h a ferfiak gyakran egy dologra koncentralnak. el lehet ezt egyszeruen is mondani szerintem, csak jo megfogalmazas kerdese. esetleg irj egy listat, hogy mi a problemad, probald megfogalmazni elobb magadnak, aztan neki. arra bizonyosan jo, tisztabban lassatok egymas dolgaiba es ez segiti a tovabb lepest is, valamerre.

Én teljesen úgy látom a hozzászólásodból, hogy a nyelv a baj.

Nem érted, amit a barátai mondanak? Akkor nem tudod rendesen a nyelvet! Ha érted a nyelvet, akkor más embereket is meg kell, hogy érts!

Ha szereted, szerintem mindenképpen tanuld meg a nyelvet. A magyar pedig a világ 2. legnehezebb nyelve, és nem is túl gyakori (nem igazán lehet vele mit kezdeni) ezért nem várnám el, hogy ő tanulja meg az én nyelvemet. Nyilván az alapokat már tudod, és a net tele van oktatóanyagokkal. A nyelv kiváló ismerete nélkül esélyetek sincs elmélyült kommunikációra!!!

Amíg együtt vagytok, kiváló lehetőséged van az aznap megtanult új szavak és szerkezetek begyakorlására!!! Használd ki!!! Szerintem ha van esélyetek, egy hónap intenzív tanulás után egész másképp fogod értékelni a helyzetet, és rájössz, hogy alig ismerted a nyelvet. ;)