Mit tennétek a helyemben? Többi lenn, jó hosszút mesélek.

Ezelőtt fél évvel, három héttel azután, hogy elköltöztem a férjemtől és beadtam a válókeresetet, megismertem egy embert, aki újra értelmet adott az életemnek. Szó szerint egymásba habarodtunk. Akkor 3 napig tartózkodott a mi településünkön. Sülve-főve együtt voltunk. Ja, annyit még, hogy nem ugyanaz az ország, 500 km távolság. Szüleimhez költöztem négy éves kisfiammal, mert másra nem volt lehetőség. Közben nálunk kimondták a válást. Az új párom hazament, állandó jelleggel telefonon, messengeren tartottuk a kapcsolatot. Hat hét múlva meglátogatott, mostmár szüleimnél. Elbeszélgetett velük is, jól éreztük magunkat, kisfiam imádja. Róla is tudni kell, hogy két kisgyerek apukája, és több éve már, külön él a feleségétől. Ő dolgozik, a felesége nem. Rendezi a gyerekeket, viszi magához minden hét végén őket. A közös lakást nagy adósság terheli, amit természetesen ő törleszt. Anyósáék házában lakik, mert nincs más hova mennie. A törlesztőrészlet, számlák miatt nem tud megengedni magának egy albérletet sem. És emiatt nem tud válni sem. Ha beadja a válókeresetet anyósáék kirakják a lakásból. A feleség nem akar válni, neki ez így nagyon jó. Nemrég én voltam ott nála, sok mindent megtudtam, bebiztosítottam magam sok mindenről. Ezen közben a párom összeomlott kicsit idegileg, inni is kezdett elég sokat. Éreztem, hogy baj van, ezért is mentem el hozzá. Most elmondta, nagyon szeret, sokat jelentek neki, de padlón van, nem tudja mit is akar. Össze kell szednie magát, ezt tudja és el is mondta, hogy ott vannak a gyerekek és én, akik miatt fel kell állnia. Én biztosítottam, hogy mellette és neki vagyok, ha csak lelkileg is. Fizikailag nem lehetek....nem mehetek fejjel a falnak.

Kérlek adjatok valami tanácsot, hogyan segítsek neki? Elsősorban ahhoz, hogy összekapja magát. De úgy szeretnék segíteni, hogy ne tünjön úgy, hogy erőltetem és sürgetem a kapcsolatunk alakulását, a tervezett közös életünket.

Köszi mindenkinek!