Szulokent támogatnad ezt a megoldást?

Látom jól le lett pontozva mindenki, aki támogatja :)

Majd az élet igazolja, kinek van igaza. Mindenesetre azt mondom, hogy ha az apa korábban nem csak egy "donor" volt, aki megcsinálja a gyereket, dolgozik, és hétvégén játszik vele 2 órát, akkor nem szabad elszakítani az apjától sem a gyereket. Csak azért mert az anyának így kényelmes, így nem unatkozik, míg a gyerek nem vele van.

A gyerektől pedig meg lehet időközönként kérdezni, hogy ez neki milyen, nem e fárasztó stb. Ha bizalmi kapcsolat van akkor meg fogja mondani mit akar, a másik szülő pedig nem sértődik meg.

Engem speciel nem zavar az sem, ha először az apjukat hívják fel ha baj van. Mert ő a nagy probléma megoldó, hozzám meg lehet jönni nyavalyogni :) Mindenki a saját gyerekén látja mi a jó neki. Van akinek ez jön be, van akinek az. Nyilván ha mondjuk az egyik szülővel jobb, bensőségesebb a kapcsolat akkor annál akar maradni, míg teszem fel a másikkal nem jön ki olyan jól, nincs közös témájuk stb.

Akkor jó, Kérdező:)

Mellesleg tényleg a társadalmi érettség, az emberek hozzáállása a kulcs, mert ugye ahhoz, amit felvetettél, ahhoz az kell, hogy a váló emberek és adott esetben a gyerekeik leüljenek együtt egy asztalhoz, és békésen, normálisan megbeszéljék a dolgokat. Enélkül nem megy. Na most, a honi váló párokról családjoggal foglalkozó jogász ismerősök szoktak rémsztorikat mesélni (persze szigorúan név, hely nélkül!) egymással a bíróság előtt is felpattanva orditozó felekről, az X-edik tárgyalási napon a családi fényképalbum fényképein összevesző felekről, egymást hamis vádakkal, rágalmakkal illető felekről és hasonló nyalánkságokról. (kedvencem, amikor egy válni készülő hölgy abbéli sérelmét ecsetelte hosszasan, jegyzetekből felpillantva a T. bíróságnak, hogy a férje azt mondta, sz***l főz. Na mit kezdjen ezzel a bíró? Rendelje ki a Gundel séfjét szakértőnek?) Na, ez így nem megy, és sajnos a magyar családjog nem ad a bíró kezébe ilyenkor olyan opciót, hogy "tisztelt peres felek, kihirdetem az ítéletet - akkor most takarodjanak hazafele, és akkor jöjjenek újra a bíróság elé, amikor képesek egymással és másokkal tisztességes felnőtt ember módjára viselkedni, nem a homokozóban hisztériázó sértődött ovisként"... persze azért van remény, léteznek olyan párok is, akik az általad javasolt módhoz hasonlóan úgy mennek a bíróságra, hogy tényleg előtte a család megállapodott mindenben... ilyenkor a bíró sóhajt egy nagyot, meghallgat 1 közös tanút arról, hogy valóban az van-e, amit a megállapodásban leírtak, és cirka fél óra alatt kihirdeti a házasság felbontását.