A válófélben levőknek semmit nem mond az esküvőkör megkötött fogadalom, hogy holtodiglan-holtomiglan?

Én katolikus vagyok, komolyan gondoltam az esküt és nem is válok, mert nagyon szeretjük egymást a férjemmel 20 éve.

De, ha elveszne a bizalmam, nem érezném magamat boldognak, akkor gondolkodás nélkül válnék.

Válnék még akkor amikor békében el tudunk válni és utána jó barátok maradni (ahogy ezt baráti körben is tapasztaltam) és nem várnám meg, amikor a másiknak már a léte is idegesít, amikor már tönkretettük a gyerekeinket és magunkat. (amilyen példákat szintén láttam)

Tehát igen, az ember ihgyekszik, de ami nem megy, azt ne eröltessük, mert csak a gyerekek és a két ember idegei mennek rá a dologra. Ennek semmi értelme.

Az elsővel két dologban nem értek egyet.

Vannak akik a válást is kulturáltan intézik.Nem a saját érdeküket nézik,hanem a gyerekekét,mint az előttem szóló is.

A másik,hogy tapasztalatom szerint az nem képes kompromisszumra,aki beadja a válópert.Ezek a legtöbb esetben nők.Csak a saját érdekükkel törödnek,eszükben sincs kompromisszumra.Tudják,hogy a gyerek és a férj pénze náluk marad.A válás után pedig ritkán maradnak egyedül,hanem új pasas után néznek.Ha különösen rosszindulatú az anya,akkor mindent megtesz,hogy a gyerekeit az apa ellen nevelje.Nem törődik azzal,hogy a gyerekek mennyire sérülnek lelkileg.Fontos a saját bosszúja.Természetesen ez nem minden anyára igaz,de iegn sokat látok ilyent.

Ami a kérdést illeti,nem igazán veszik figyelembe ma már az esküt.Sokan nem képesek a problémáikat megbeszélni,azokat közösen megoldani,egyszerűbb elválni.Pedig egy házasság sem mindig jó és szép,vannak benne hullámvölgyek is.De aki szereti a párját,és felelősséget érez a házastársa és a gyerekei iránt,az megtesz mindent,hogy rendeződjenek a gondjaik.Csak akkor válik,ha az együttélés már nem javítható meg. Más kérdés,ha valaki iszákos,drogos stb.Akkor valóban nincs más választás,mint a válás.