Aki elvált és nem minden nap van nála a gyereke, örül a szabadidejének, őszintén?

Érdekes ez a kérdés, mert eszembe jutott, amikor az én gyerekeim voltak kicsik. Nem volt semmi segítségem, a férjem pedig éjt nappallá téve dolgozott. Soha nem volt megállásom, magamra meg végképp nem jutott időm.

A férjem nővére elvált és a gyereke minden második hétvégét az apjánál töltötte, akivel megmaradt a válás ellenére is a jó kapcsolata a nővérnek.

Ilyenkor én valahol nagyon irigyeltem, mert volt két nap szabadsága önmagára úgy, hogy tudta, a gyereke jó helyen van. Alhatott, mehetett szórakozni, vagy az elmaradt házimunkát megcsinálta, szóval mindenképpen több lett a szabadideje.

"lehet neki még párja, vagy új férje, de akkor is minden második héten csak egymással foglalkoznak, de közben mégis van egy gyereke akit szerethet. "

Igen csak az új férjnek mégsem a vér szerinti gyereke.

Még nagyon gyerekesen gondolkozol erről.

Hát nem tudom. Nekem az összes elvált nő 1 kivételével ismerősöm egy kiállhatatlan undorító szipirtyó. Olyan szintű dolgokat műveltek, hogy már egy barátjuk sincs, egyszerűen hány tőlük mindenki.

Szóval nem tudom te hol látsz ilyen pozitív szemléletű embereket, de felénk ilyen nem lakik.