Elválunk 3 kicsi gyerekünk van, a férjem valamelyiket szeretné nevelni, a többivel is tartaná a kapcsolatot de hát hogy lehet ezt kibírni?

Irány egy párterápia! Az érzéseket (ha voltak), vissza lehet hozni, de kemény munka.

Te nem akarsz érzések nélkül együtt élni, férjed nem akar gyerek nélkül élni. Egyetlen megoldás a párterápia lehet.

A válás csak a terápia után lehet meglépni, ha az sikertelen volt.

Tessék küzdeni, legalább a gyerekekért. A te érzéseid nem lehetnek fontosabbak a gyerekeknél.

Abba pedig ne menjetek bele, hogy a testvéreket szétszeditek.

Ha mégis válás lenne a vége, minden 2. hétvégén pénteken mehet apuka a gyerekekért az intézménybe és vasárnap délután hazaviszi őket. Ha pedig hétköznap is szeretné látni őket, nyitva az ajtó.

A család szent, a gyermekek a legfontosabbak, de ehez 2 kiegyensúlyozott szülő kell. Nekünk hasznos volt a párterápia.

Nem akarok bunkónak tűnni, de engem annyira nem viselt volna meg, ha elszakítanak a testvéremtől. Sülve főve együtt voltunk gyerekkorunkban, még közös szobánk is volt, de sosem szerettük igazán egymást. Most még csak nem is keressük egymást, hogy szétköltöztünk felnőttként. Engem érdekel mi van vele, de annyira nem, hogy rákérdezzek, és ezzel ő is így van. Mindkettőnk egyke akart lenni, egyikünk sem kívánt testvért, de ugye hallgatni kell, hogy az a gyereknek a legjobb és hogy majd később meggondolom,hogy fogjuk szeretni egymást, ez a normális. Ja, felnőttem, mégsem gondolom így és a tetteink sem árulkodnak erről.

Szóval az együttlét nem garancia a jó testvéri viszonyra.

5-ös, 15-ösnek igaza van. A férjed döntött így és nem is próbálja meg a helyrehozatalt. Nem elég, hogy elmegy, még ezzel is sakkban tart. Borzasztó fájdalmat okozhat neked, nagyon sajnálom!

Azért ha bármennyire is hajlik rá, meg kéne próbálni a párterápiát, vagy bármit. De nem lihegősen (a részedről). Ez nemcsak a Te érdeked, hanem a gyerekeké és a párodé is. Elszomorító, milyen könnyen kidobunk mindent, nem becsüljük meg és nem küzdünk érte. Szerintem belefér simán egy kapcsolatba, hogy időnként úgy érezzük: nem szeretjük a másikat. Ilyenkor a szövetség visz tovább, nem az érzelmek. Valahol azt olvastam, hogy a szeretet döntés. Egyetértek.