Kérlek írjatok, mit szóltok ehhez?

Ha ez így van, akkor az a társadalmi rend, hogy egy apa, egy anya és gyerekek alkossanak közösségeket, nem megfelelő az emberiségnek. Ebben nem tud mindenki kiteljesedni. A nőre és a férfira is túl sok teendő, tús sok munka, túl sok felelősség hárul.

Több, mint amennyi jólesik nekik.

Most a férfi elment, akkor a nő már nem tud elmenni, neki MUSZÁJ azt is a vállára vennie, amit a férfi ledobott magáról. Többen mondják itt olyan könnyedén, hoyg hagyd, hadd menjen. Igen, de Ti mind meg bírnátok azt csinálni, ami így egyedül a nőre maradt? Mert én képtelen volnék erre, egyszerűen nincs annyi életerőm.

Ha a gyerek a Közösségé lenne, ha nagybácsik, nagyszülők nevelnék, és mindig az, aki ráér, akinek kedve van hozzá, a férfiak akkor játszanának vele, amikor jólesik nekik, dicsekednének a fiaikkal, amikor büszkék rá, stb., ahogy írtátok, és ezek az emberek mind egy rakáson laknának, akkor nem lennének ilyen gondok.

Nem lennének túlterhelt anyák lehetetlen feladat elé állítva, és apák, akiknek olyan kötelességeik vannak, amiket nem maguk választottak.

Én soha nem is értettem, hogy miért kínozzák magukat az emberek evvel a lehetetlen életformával.

Az emberek egyszerűen a természetüktől idegen keretek közé kényszerítik magukat.

És ez hülyeség.

Pedig így van. És ha körülnézel a világban, meglátod, hogy a mostani együttélési modell, az ún. család apátlanná teszi a gyerekeket, mert az apák vagy elmenekülnek, vagy ha maradnak, akkor agresszívan bántalmazzák a családjukat. Akik nem, azok meg befelé irányítják az agressziójukat: maguk mennek tönkre; alkoholisták, dohányosok, munkamániások, szerencsejátékosok lesznek, vagy valami betegséget növesztenek magukban, és korán meghalnak.

Az emberiség aranykora mindig a törzsi életformával, a matriarchátussal vagy a kommunához hasonló együttélésekkel járt együtt. Amióta a családot erőltetik az emberekre, azóta élünk ilyen szarul.

Még mindig nem sikerült beszélni apival?

Hát szerintem a kommunikáció hiánya a legnagyobb gond.