Rjöttem, még mindin nagyon szeretem, ez normális?

az idő megszépíti a dolgokat :)

Még mindig nem tudnátok összeegyeztetni a céljaitokat? Van azóta valaki más neki?

Ha úgy kérded a "normális"-t, hogy előfordul-e mással is, akkor a válasz igen.

Ha úgy kérded, hogy hasznos-e, akkor inkább nem, mint igen.

Ha lenne lehetőségetek újra kezdeni, akkor sem lenne semmi a régi. Minden más lenne, másképp. Egy olyan kapcsolatot, aminek vége lett, nem lehet már folytatni.

Annak is nagy az esélye, hogy Te most idealizálod Őt, vagyis nem a valódi hapsit látod magad előtt, amikor rá gondolsz, hanem egy elképzeltet, aki bír az Ő összes jó tulajdonságával, a rosszak nélkül. Ezt hasításnak hívja a pszichológia. Gyakori azokban az esetekben, amikor az, aki hasít valamilyen függőségben van, ezért nem is képes teljesen reálisan látni a másik embert. (Szülő-gyerek kapcsolat ilyen pl.)

Ezzel nyugodtan együtt lehet élni, és lehet segíteni is rajta. Önismerettel. Persze ehhez először el kellene dönteni, hogy mennyire jó a tippem? Mert ezt innen én meg nem mondom. Te meg tudod mondani. Megérintett benned valamit, amíg olvastad? Nagy ellenkezést váltott ki? ("Ugyan már! Ez hülye! Még hogy én???" -ha ilyeneket gondoltál közben, akkor esélyes.) :P

Szóval azt ne feledd el, hogy Te elhagytad ezt az embert. Nem bírtál vele együtt élni, olyan fontos volt Neked a gyerek, akit Ő nem vállalt fel érted, fontosabb volt a karrierje. Én nem ítélem el Őt sem ezért. Ez egy felnőtt döntés, van ilyen. Viszont ezzel bántottátok egymást, ami azóta sem vált semmivé. Még ha Te most nem is érzed ezt. Ezért ha újra akarod kezdeni, akkor nem is a nulláról indulsz, hanem egyenest negatívból. Egy teljesen friss, új kapcsolathoz képest, ahol nem ismeritek egymást, de még nem is okoztatok egymásnak mély sebeket. Ezt gondold át, döntened NEKED KELL.

Ha igazán szeretted volna, megérted, hogy érvényesülni akar, és nem vártad volna el tőle, hogy adja fel a karrierjét. Nem csodálom, hogy ez rosszul esett neki.

Bár az igazán szomorú az, hogy ma, a 21. században Magyarországon egy nőnek ez még mindig vagy-vagy kérdés, és csak egy kiemelten támogató férj mellett tudja mind a kettőt megvalósítani. (Vagy ha sok pénze van...)

Gyereketek még lehetett volna később, találhattatok volna valami megoldást, de őt már nehéz lesz visszaszerezni. Mi történt, hoyg még szóba se áll Veled? Volt valami más is? Ha annyira szereted, hát valahogy add a tudtára, mit érzel...

De miért nem tudnak a pasik KÖZBEN gondolkozni, és nem csak utólag, nekem ez nem fér a fejembe? Miért nem lehet KÖZBEN szerelmesnek lenni és ezt ki is mutatni? Miért csak akkor értékes valami, ha elveszett? Vagy amíg nincs meg? (Bocs a kirohanásért, de ez egy aktuális probléma számomra...)

28/n

Hát nem tudom, nekem ez az egész furcsa. 10 év után jutott eszébe, hogy nincs ideje Rád, és a gyerekvállalásra? Nem arról volt például szó, hogy rásóztad az összes háztartással kapcsolatos teendőt, pedig ő is elfáradt a munka után? (csak tipp...) Nagyon sürgetted a gyerekvállalást?

Ami még eszembe jutott, nem lehet, hogy ez csak ürügy volt részéről, főleg ha az előző 2 dolog nem állt fenn?

Csendesen beleegyeztél a válásba? Hát nem tudom. Magamból kiindulva, ha egy nő szakítást vagy válást vet fel, sokszor nem ez a valódi szándéka, hanem változást akar a kapcsolatban, mert valami nem megfelelő számára, csak tudod, vannak dolgok, amiket direktben nem lehet közölni, mert ha nem jön magától, megette a fene. Nem lehet megkérni valakit, hogy szeressen jobban, legyek neki fontosabb, stb.

Lehet, hogy rosszul esett neki, hogy nem kérted, hogy inkább beszéljétek át a dolgokat, hozzátok rendbe a házasságotokat. Beleegyeztél a válásba, ő lehet úgy érezte, túl könnyen. Ez is csak tipp, Te tudhatod, mennyi realitása van... De ha valaki szeret valakit, nem lenne szabad ilyne könnyen elengednie, aztán emg sóvárogni utána. Normális vagy nem, én azt nem tudom, de így értelme nincs sok, ha egyikőtök sem adja fel a büszkeségét. (Már ha erről van szó, és nem arról, hogy van új pasija) Ha nem tudsz vele beszélni, akkor írj neki, üzenj neki, akármi. Végülis szép dolog a plátói sóvárgás, de az embernek egy élete van.

- előző -