Kötelezhető-e a gyermek a kapcsolattartáson kívüli telefon beszélgetésekre, ha a gyerek nem akar beszélni azzal a szülővel akitől külön él?

Oh így már más megvilágításba került a dolog!

Azzal én magam sem értek egyet hogy naponta többször hívja a gyereket. Meg kell értetni anyukával, hogy nyitott vagy te is és a gyerekkel is fogsz beszélni, hogy l. 2 naponta vagy 3 naponta az esti órákban,mikor a gyerek már mindennel végzett akkor pár percre beszélhetnek.

Ez teljesen ideális!

Könyörgöm naponta többször mit lehet beszélni?? Vélhetően arra utazik az anyuka, hogy megzavarja a programotokat, kizökkentse a gyereket a napi rutinból.

Nyugi ha pl.gyámügyre viszi az ügyet, akkor is maximum hoznak egy határozatot, hogy pl. minden szerdán este 6 és 7 óra között joga van anyukának telefonon elérni a gyermeket, és ezt tedd lehetővé. Tehát nyugi arra senki nem fog kötelezni téged/titeket a gyermekkel, hogy a telefont lessétek, hogy mikor hív anya.

Szóval nyugi, beszlj a gyermekkel hogy 1 héten 1szer beszéljnek, mesélje el mik történtek a napokban, és kész.

láthatás hogy működik?

"Miért nem akar beszélni a gyermek? A vele élő szülő miért nem magyarázza meg neki, hogy az apjával tartsa normálisan a kapcsolatot. Ne csak a gyerektartást várja el tőle!"

Hát például azért, amiért az enyém sem kivánja az apját a háta közepére se... Ételmegvonással büntetni, ha nem eszik időre, zaklatni finoman, fürdetni a 11 éves gyereket úgy hogy nem kér belőle,... És ezek után pl. te még csodálkozol, ha nem kíván az apjával kapcsolatot tartani... Szóval míg nem tudod mi az oka ne fogalmazz egy ilyen véleményt.

A kérdezőnek azt tanácsolom, keressen egy gyerekpszichológust, aki szakvéleményt adhat ha ok van rá, és akkor a gyerek nem tart semmilyen módon kapcsolatot és pont.

74m %-os!! Tudsz szöveget értelmezni?? Most nem rólad van szó meg arról, hogy milyen r*hadék szerinted az exférjed!

"Ha a gyerek nem akar beszélni az apjával, akkor csak van valami oka és gondolom nem az, hogy anyuci olyan kegyetlen volt"

Vagy mert anyuci apuci ellen HANGOLJA.

A lelkem mélyén mindig valahol a gyermekkel élő szülő hiányosságának, hibájának tudom be, ha a gyerek nem akarja a kapcsolatot a másikkal. Ha AKAROD, hogy a gyereked újra jó kapcsolatot alakítson ki az anyjával, akkor tudsz tenni érte, ha a gyereknél direkt nem is, de az anyjának tudsz tippeket adni (mivel te élsz a gyerekkel, mindenkinél jobban tudod, mire van szüksége, mi bánthatja az anyjánál, stb.)

De sokszor, amit látok, azt a kényelmesebb megoldást választják a gondozó szülők, hogy nem tesznek semmit, amiért nem lehet őket hivatalból elítélni, de alapvetően semmit sem lendítenek a gyerek külön élő szülővel történő kapcsolatán. És ezt a gyerek szívja meg, ugyanis nincs jogod megvonni (a testi és lelki épség veszélyeztetése esetén kívül) a kapcsolattartását a különélő szülővel. Ez a gyerekednek KÁROS. Ez van.

A kérdésedre a válaszom még továbbá: talán adhatnál tanácsot az anyjának, hogy vezessen be fokozatosságot a gyerekkel való kapcsolat kiépítésében, mert ez így a picinek sok. Továbbá megerősítheted, ha helyesen cselekszik, segíthetsz az anyukának (akármilyen ellenérzéseid is vannak vele kapcsolatban, ez most nem RÓLAD szól) tippekkel, ötletekkel, építő jellegű visszajelzésekkel.

Ez az én véleményem, én ezt tenném a helyedben, és minden gondozó szülő helyében. (Kiv. amit feljebb is írtam, mikor a kapcsolattartás erősen veszélyezteti a gyerek testi és lelki épségét)

Ha nem támogatod a kapcsolattartást, valójában a gyerek lelki épségét veszélyezteted, bármilyen nonszensznek is hangzik most. Később rájössz.

Kedves 3-as válaszadó!

"Tehát ha a különélő szülő kéri, és szeretné akkor igenis "jár neki" a telefonbeszélgetés."- ez badarság, nem jár neki! A tgörvény mindent szabályoz. Amennyiben nem teszi "kötelezővé", az anyuka nem köteles a gyereknek odaadni a telefont és a gyerek nem köteles beleszólni. S a sok badarságra: nyilván azért nem akarják, hogy beszéljen vele, mert csak "zavar". És hagyjuk már ezt a "jajj mindkét szülőre szüksége van" szindrómát, mert ez mint mind badarság...:-) Mindenki annyira okos...