A párom jó ember, de boldogtalan vagyok! Mit tegyek?

Nem írtad,miért nevezed rettenetes embernek? Csak az intimitás hiánya miatt ? És miért veszekedtek sokat? Ezeket a dolgokat kellene egymás között tisztázni mielőbb.

A házasságban a nézeteltéréseket tisztázni kell,a gyerek érdeke is ezt kívánja.Gondolod,hogy ha elhagyod,akkor egyedül könnyxebb lesz.Akkor is tudsz suliba járni?Olyan színvonalon élni és nevelni a gyereked,mint most?Rendezzétek a kapsolatotokat.Talán hagyd el a tornára járást,és helyette foglalkozz a pároddal.Hiába tartod karban a tested,ha a férjed problémáival nem törődsz!Rá is kell időt szakítanod.A háztartás nem minden.

Azt is jó lenne tisztázni : ezt a gyereket közösen terveztétek?... Úgy fogant, hogy mindketten eldöntöttétek : gyereket szeretnétek?

Mert gyakran a férfinak esélye sincs dönteni, egyszer csak "nyakába szakad" egy gyerek és egy új helyzet.

Nekem úgy tűnik a leírásodból, hogy a teste fizikailag tiltakozik egy újabb gyerek lehetősége ellen... :[

Lehet, mellettetek maradt, mert a lelkiismerete ezt diktálja, de ez már nem ugyanaz.

Én csak itt pislogok a hagyd el, dobd ki kommenteken. Sok tv-t néznek az emberek. Ülj le vele és beszéljétek meg. Attól, hogy egy hullámvölgybe ért a kapcsolatotok egyből az merül fel benned, egy 9 hónapos gyerekkel a nyakadon, hogy ELhagyjam? ? Aztán 20 évesen megkérdezi a gyerek, te figyu anya miért nőttem fel csonka családban ? Hát mert apád, nem akart megdugni miután megszültelek.

Bocsánat,a fogalmazásért, de kicsit felhúzott a dolog. Ma már minden hülyeség miatt szétmennek az emberek, a gyerekek közt már az a furcsa akinek együtt vannak a szülei.

Azt kell nézni, hogy a gyereknek mi a jó, de ez nem azt jelenti, hogy soha nem láthatja a szüleit vitatkozni. (Nem veszekedni, verekedni!) Olvastam már olyat is, hogy ha az ember dühös, nem mutassa ki a gyerek előtt. Pedig ez hülyeség. Az öröm, a bánat, a düh természetes érzések, nem tudjuk őket kikerülni, a gyereknek is látnia kell, hogy néha előfordul. De azt is látnia kell, hogyan kell ezt kezelni, hogyan kell megoldani a problémákat. És ez nem mindig azt jelenti, hogy a párnak el kell válnia, szakítania kell. Mérlegelni kell, hogy az az otthoni légkör, ami fennáll, mennyire káros, meg lehet-e szüntetni tartósan, vagy erre nincs esély. Én is azt vallom, hogy nem kell egyből arra biztatni a másikat, hogy hagyja ott a párját. Pláne nem kisgyerekkel, akinek az lenne a legjobb, ha családban nőne fel, ahol vannak problémák, de megbeszélik, megoldják.

Azon meg nem csodálkoztam, hogy a párja jó ember, de rossz a természete. Az enyém is ilyen, néhány szokását nagyon nehéz elviselni, de alapvetően jót akar, fontosak vagyunk neki.