Nem birom tovább, de félek az egyedül-anyaságtól, mit tegyek?

Nem tudom, hogy el kell-e válni ilyen szituációban, de nem birom már tovább. A párommal nem házasodtunk össze, de van egy 3 és fél éves kislányunk. Nagyon megromlott a kapcsolatunk, leginkább azért, mert egyáltalán nem vesz részt a családi életben. Mindig sokáig alszik, ha a gyerek és én már fent ugrálunk, akkor is, ha a szüleimnél vagyunk, ő lefekszik alaudni vagy kivisz minket anyuékhoz és hazajön aludni. Munka után, ha hazajön, elmegy wc-re, cigizik egyet, aztán elmegy aludni. Én meg azt veszem csak észre, hogy mindig és mindig egyedül csak én vagyok a kislányommal (ezt már megszoktam, csak fáj, hogy mi soha nem vagyunk együtt). Sokat beszélgettem vele, de nem változott semmi. Más apukák is fáradtak, mégis tudnak biciklizni a gyerekükkel, játszani. Én nem azt mondom, hogy nem feküdhet le, mert fáradt, de nálunk bárki megkérdezi, hogy hol van a párod, nem tudok mást mondani, mint hogy fent van, alszik. Ha meg nem alszik, én annyira mérges vagyok már, hogy sokszor összeszólalkozunk. Nincs is már semmi közöttünk, ez a hónap is úgy múlt el, hogy a kislányom a mamánál aludt egy hétig, akkor a párom inkább kiment anyukájáékhoz esténként aludni, mert ott nem kell senkivel sem foglalkoznia, nem "piszkálja" senki. Szex és ölelés már régóta nincs közöttünk. Én 34 éves vagyok, ő meg 36 éves. De ha elválunk, akkor a kislányom nagyon egyedül lesz, nem lesz élet itthon. Rokonaink sincsenek, testvére sem lesz vagy nem tudom hogyan. Egy fizetésből meg hogyan tartom el? Meddig lesz fizetésem? Pedig nem birom már tovább. Sokszor arrogánsan beszél velem, semmit nem tudunk megbeszélni. Mit tegyek???