Kirekhatom-e 3 évi házasság után férjemet az utcára a saját lakásomból? Sajnos pszihés problémái mellett alkoholista lett, a munkáját ezért el fogja vesziteni/folyamatban van/.

31 Nem szavakon kellene lovagolni, szerintem simán érthető, hogy mire gondoltam. De akkor felteszem a kérdést másképp: Végigcsinálnád-e még egyszer? Kitartanál-e még egyszer egy alkoholista mellett? Tönkretennéd-e még egyszer a gyermekeid és saját életedet egy alkoholistáért? Vállalnál-e még egyszer egy eleve kudarcra ítélt harcot az alkohollal szemben? ....... Folytassam?

Amúgy aki folyamatosan önszántából módosult tudatállapotba hozza magát, az mind beteg. Olyan nincs, hogy egy épeszű ember ezt a magatartásformát normálisnak tartsa. Betegségbelátása egynek sincs, kényszergyógykezelés nincs, azt pedig mindenkinek jogában áll eldönteni, hogy meddig asszisztál egy ilyen életformához. Ezen az alapon nincs elfogadható indok egy válásra sem, ha a "párom" a bőrömet nyúzza le élve, akkor sem hagyhatom el, mert ugyibár: jóban-rosszban.... Kezeltetni nem hajlandó magát, a feleségét viszont kikészítheti idegileg, na ne!

Nézd utolsó, nem a szavakon lovagolok, a szitut más szempontból ismerem jól, én voltam az elviselhetetlen pszichés beteg, akinek a párja akár sokkal ilyenebb kérdést is ideírhatott volna, és nem hetekről, hanem hónapokról, vagy akár évekről. És aztán ő is lefalcolt...

Csak tudod, a dolgok időnként érdekes módon meg tudnak változni, én utána semmi egyebet nem tettem, mint hogy nem is kerestem többet, illetőleg 2-3x találkoztunk még az első hetekben, egyszer kifejtettem, hogy ilyen előzmény után én nem látok közös jövőt. Eltelt 10 hónap és nem több, én boldog párkapcsolatban kavartam egy 10 évvel fiatalabb csajszival, aki elfogadott olyan betegnek, amilyen voltam - ő meg öngyilkos lett, meghalt. Dióhéjban ennyi.

Az én apám elhagyott. Alkoholista volt.

Huszonévesen mégis nagy szükségem lett volna rá, de addigra már meghalt. Alkoholista, és alkoholista között különbségek vannak.

Egy kérdés a lényeges: Szereti a kérdező a férjét???

Ha igen, akkor ne a kirakásán, hanem a megmentésén agyaljon.

Ha nem, akkor meg ne az alkoholizmusra, vagy az egyéb problémáira kenje.

"Tehát, eltitkolt egy olyan dolgot ami miatt a házasság akár semmisnek is tekinthető" - hát kedves előző, ami azt illeti, szerintem elmaradtál a fejlődésben olyan 70 évet, kb akkor léteztek ilyen megkötések. Ma egy házasság (vagy bármely más polgári jogi aktus) akkor tekinthető semmisnek ilyen ok miatt, ha az illető cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állt, és akkor is kizárólag a BETEG érdekében... hogy ne tudják őt megtéveszteni, kihasználni. Egyebekben meg leírtam a saját kis hasonló sztorimat a #33-asban...

És egyébként az ott leírt történet végső megoldása meg annyi lett, hogy rá egy évre lefalcolt a körzeti ideggondozó pszichoizémániás főorvosa, aki miatt 3-4 üveg sörrel kellett kezelgetni magam minden otthonról kimozdulás előtt nyugtatószer gyanánt, az utódja meg szépen felírta azt a gyógyszert (antidepresszánst) amit kértem, olyan adagban, ahogy kértem, és fél év múlva kutya bajom sem volt... azt hiszem, most már ezt nyugodtan kijelenthetem, mert hogy az elmúlt 20 évben 0 db nyugtatóhoz volt szerencsém. Ennyin múlt kérlek, ha ott 3 évvel előtte ült volna egy normális orvos, akkor én sem kezdek pl. inni, a kapcsolatom nem megy szét, és így talán az akkori párom sem nyugodna békében 20 éve.

Szóval ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk, és ha egy beteg emberről hallunk, annak próbáljunk meg segíteni - ennyi ennek a tanulsága.

Egyébként meg - egymás közt szólva - miféle ember az, aki egy párválasztásban a párja betegsége a lényeges? Szerencsére én ilyennel soha nem is találkoztam, a pánikbetegséget ugye nemigen lehetne eltitkolni, de én azidő alatt egyetlen olyan lánnyal se találkoztam, aki ettől lett volna elutasító, tök simán alakítottam ki párkapcsolatot.

"...miféle ember az, aki egy párválasztásban a párja betegsége a lényeges?..."

Miféle ember az, akinek nem fontos, hogy a jövendőbeli gyermeke milyen betegséget (jaj nem, az arra való hajlamot) örökölhet? És igen, a házasulandóknak kötelessége tájékoztatni a másik embert a közös jövőjüket érintő betegségekről, hisz csak akkor lehet felelősséggel dönteni ha az ember tisztában van a tényekkel. Egy szónak is száz a vége, én kivágnám a pasit.