Mit éreznek azok a nők, akik válás után is viselik a férjük nevét?

Azt érzik hogy az idejük és a pénzük számít.

Gondolj bele TB, bankkártyák, adó kártya, útlevél.... minden hivatalhoz külön bemenni a szabadidődben, kifizetni az illetékeket, végig ülni a sort, beszélni a hü'we ügyintézővel.....

Mindenek a tetejébe 6-10 éve xy né-ként ismernek a bankban, a postán...

Kinek érné meg ez a herce-hurca?

"De ha újra férjhez mennék egyszer esetleg, akkor is megtartanám a nevemet. Nem a volt férjem miatt, hanem praktikusságból."

Nem viselheted a volt férjed nevét, ha újraházasodsz.

Egyébként egyik rokonom pl. azért sem, mert folyton attól fél, hogy betörnek, kihasználják, hogy magányos nő stb. Jobban érzi magát X-néként, még a kapucsengőről, postaládáról, ajtóról sem veszi le. Pedig egy alkoholista görény a volt férje, alig tudta kirakni, nem kötődik már hozzá, mindig csak azt sajnálja, hogy miért várt 25 évet arra, hogy megváltozik majd.

Volt mär a GYK-n egy nagyon hasonló kérdés, miért tetted fel ezt most?

Keresd meg, hogy mit írtak arra válaszul az emberek (többek között én is).

Anyukám is megtartotta válás után apa vezetéknevét. Azért, mert 1. Külön költözés után 5 évvel váltak el hivatalosan is, 2. Egyetem alatt házasodtak össze, anyu csak a saját vezetéknevét cserélte apuéra, nem volt semmi né, vagy dupla vezetéknév és az azután eltelt 10 évben lett mindkettőjüknek karrierje, őt mindenki X Y ként ismerte, úgy volt bejegyezve a cég is, stb.

3. Igazából nem zavart senkit, apát sem.

Aztán megismerte a már második férjét, mikor összeházasodtak evidens volt, hogy lecserélte a vezetéknevét.

Nem értem amúgy miért kell ezen fennakadni. Attól, hogy a különköltözésük után még majd' 10 évig anyu viselte apa vezetéknevét, nem lopta el tőle. Apu sem lett tőle kevesebb. Nem hinném, hogy plátói szerelem van a dolog hátterében, mert akkor nem váltak volna el. Kötődés meg nyilván van köztük és lesz is, akár tetszik akár nem, mert mindketten a szüleim.