Most akkor kötelező megőrülnöm?

A kálvária tavaly kezdődött, szeptemberben összeköltöztünk egy saját lakásba (addig a szüleinél laktunk), novemberben megszületett a kisfiunk. Én ugye otthon voltam a kicsivel, ő dolgozott, de mivel jutalékos munkája volt, nem mindig hozott haza pénzt. Aztán egyszer csak egyáltalán nem hozott haza. A csekkek meg ugye jöttek, az albérletet fizetni kellett, ami így természetesen rám hárult, a gyermek gondozásán, meg a háztartáson kívül. A GYED 90%-a a lakásra ment el, a többit meg nagyon be kellett osztani.

Akkor lett gyanús a dolog, amikor neki mindig volt cigarettára pénze. Aztán eljött az idő, hogy nem volt, akkor tőlem kért - én meg persze abból a kevésből nem akartam adni, szóval vita volt, hangos, és sok...

januárban el tudtunk költözni egy nagyobb lakásba, ami ráadásul olcsóbb is volt, itt már mi sem volt természetesebb, mint hogy mindent én fizettem. Este 6-tól másnap reggel 8-ig nem láttam, aztán hazajött pár ezer forinttal, és meg volt sértve, amikor elkértem. Emellett visszairatkoztam az egyetemre, kevesebb idő jutott a házimunkára, és persze aztán már abból is vita volt, miért nincs rend, tisztaság, főtt étel.

Akkor sokalltam be, amikor áprilisban - két héttel, miután kirúgták - akartam venni egy babakarámot, és a spórolt pénz doboza teljesen üres volt. Senki sem tudta hol van, csak mi ketten. És le is tagadta, hogy ő lett volna. Ekkor elhatároztam, nem szeretném tovább eltartani az egész családot GYED-ből, elmegyek.

Balhézott, üvöltözött, mindennek elmondott (eztán napi szinten), megfenyegetett, hogy megölet, hogyha elviszem a gyereket. Rendőrt is hívtam párszor, de tehetetlenek voltak, és rendszerint, miután elmentek, még nagyobb ordibálást kaptam. Jogilag nem tehettem ki a lakásból, hiába én fizettem... Egyszer meg is pofozott, de mivel sem szemtanú, sem látható helye nem volt, nem tettem feljelentést, mint már írtam, a rendőrök tehetetlenek voltak.

Aztán nagy nehezen sikerült megbeszélni a gyermek láthatását, mivel szerdán és csütörtökön amúgy is továbbképzésre járok, megegyeztünk, legyen akkor nála a gyerek, alá is írtuk. Amikor jöttek a költöztetők, szétrugdosta, amit összecsomagoltam, és persze még akkor is kaptam az ívet, mekkora egy utolsó vagyok, meg szebbnél szebb kifejezések.

Áprilisban adtam be a válókeresetet, azóta nem történik semmi, sem gyermekelhelyezés, sem gyerektartás ügyben, jóformán minden az ő kénye-kedve szerint alakul, pénzt azt nem látok, sőt, pelenkát is én viszek neki, különben hiszti van. Ha nála van a gyerek, ha nincs, napi szinten 5-10 alkalommal csörget meg, vagy küldd sms-t, és azért kell visszahívnom, hogy szapuljon, ha meg nem, akkor feljelent, hogy elraboltam a gyereket - hiszen nincs az elhelyezésről jogerős bírói ítélet. A helyi gyámügy tehetetlen, jelenleg bíróságon ítélkezési szünet van, a rendőrség meg csak akkor lép, ha tettlegesség következik be.

ILYENKOR MI VAN? Miért zaklathat folyamatosan, és miért vagyok tehetetlen? A következő 17 év így fog eltelni? Megőrülök!

Akinek van hasonló tapasztalata, kérem, írja le. A "te tehetsz róla", meg a "megérdemled" szintű beszólásokon túl vagyok, azokat kérem mellőzni. Előre is köszönöm.