Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti megbocsátanátok a férjeteknek, hogy magára hagy egy babával?
5 hónapos volt a lányunk amikor kiakadt, hogy ez neki nem megy és lelépett. Ennek már 3 hónapja. 1 hónapig nem beszéltünk, aztán elkezdte látogatni a babát. Most hétvégén bevallotta, hogy nagyon megbánta, hiányzunk neki és szeretné újra megpróbálni.
5 éve vagyunk házasok, a baba tervezett volt, majdnem 2 évet vártunk rá.
Én 32 vagyok, ő 35.
Ti mit tennétek?
Nincs sok gyerekes ismerősünk, ezért főleg a médiából, netről tud "informálódni".
Várta nagyon a babát, egy külföldi munkát is lemondott hogy itt legyen a szülésnél (4 hónap lett volna, de pont akkor amikor 6 hónapos voltam).
Nemrégen szült a nővére, őt veszi alapul. Csak azt elfelejti, hogy ők sokkal gazdagabbak: van szakács, bébiszitter, takarítónő, személyi edző aki házhoz megy, a sógornőm nem szoptatott szóval persze, hogy 3 hónappal szülés után ugyanolyan volt az életük, mint előtte. De nekik sem 6 héttel utána! Én igény szerint szoptattam, így az első 3 hónapban nem tudtam elugrani fodrászhoz vagy kozmetikushoz, ráadásul többször ébredt éjjel a baba mert a tápszer jobban telíti a gyomrot mint az anyatej. De aztán mégiscsak lett napirendünk, átaludta az éjszakát, én is kipihentebb lettem, mentem erre-arra amíg anyós vigyázott a babára, romantikus vacsorával vártam amikor nehéz napja volt stb.
Arra én is gondoltam, hogy megcsalt, de nem hiszem. Amikor megismerkedtünk volt egy barátnője, 2 éve voltak együtt de őszintén megmondta hogy amíg le nem zárja azt a kapcsolatot, addig csak barátok lehetünk, semmi testiség és érzelmileg sem akar elköteleződni. Szakítottak, 2 héttel később felhívott. Emiatt nagyon bízok benne ilyen téren.
válasza: válasza: válasza:Az én férjem is ezt csinálta. Kétszer költöztem el tőle. 10 évig voltunk együtt, a baba a 6. évben született. Aztán mindig ígért mindent, én meg visszajöttem. Annyit értem el a dologgal, hogy a gyerek mostmár nagyon kötődik hozzá, szereti, hiányzik neki.
Mivel a vége mégis ugyanaz lett: külön élünk, hamarosan elválunk. Soha többé nem, fogadom vissza:S
Remélem, te nem fogsz így járni.
válasza: válasza:
válasza:Már nem azért, kedves utolsó válaszoló, de a haragnál már csak a büszkeség a rosszabb tanácsadó... emberünk kiakadt, időre volt szüksége, racionális "mosolyszünetnyi" idő után eldöntötte, mit akar... akkor benne persze rohadt kellemetlen az ilyesmi, de, ha működik, évek távlatából már nagyjából semmi jelentősége nem lesz, ennek az embernek ott, az élet ezen szakaszában erre volt szüksége. (biztos elegánsabb lett volna, ha elvonul a hegyekbe meditálni, de ez manapság keveseknek adatik meg. Vagy elvállalni egy pár hónapos külföldi melót, teszemfel...)
És igen, ha a nő került volna ilyen helyzetben, azt pont ugyanúgy megérteném, van ilyen, senki sincs oltva érzelmi sokkhatás és kiakadás ellen...
Az elviselhetetlen nem ez, hanem az, aki évtizedig "kinn is van meg benn is van", mert képtelen letisztázni magával, hogy mit akar.
válasza:Jött egy kis nehézség, és egyből megfutamodott. Most megbánta, visszajönne.
Tegyük fel, hogy visszajön, és jön majd később a szeparációs szorongás a gyereknél, mikor csak Anya jó, vagy jön a dackorszak, később kamaszkor... minden ilyennél el fog futni??????
Nem jóban-rosszban vállaltátok a házasságot??????
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!