Ti megbocsátanátok a férjeteknek, hogy magára hagy egy babával?

A szülőszerepre illik felkészülni, néha sikerül, néha nem.

Nem könnyű valóban. Jó jel, ha a személyiségünk alakul a szülés után és bekerül a "lemondás" szó a szótárunkba valamint tudomásul veszi mindkét fél, hogy nem lesz semmi ugyanolyan, mint azelőtt.Persze ez egy hosszabb folyamat, de a legszebb szerep, amit megélhetünk. Kár lenne kimaradni belőle.

Sok sikert!

Megijedt. Buta dolog, de ez van. Nyilván megviselte a lelked, ez természetes. Most az a kérdés, hogy

1. Mit érzel iránta? Szereted?

2. Elképzelhető, hogy később meg tudsz bízni benne újra?

Két igen válasz esetén én visszaengedném - bár nem virágesővel és tűzijátékkal várnám. Ha így döntesz, tegyél meg valamit a kedvemért: ha később vita alakul ki köztetek bármiben, ne olvasd a fejére, hogy egyszer már elment...

40/F

Na azért álljunk már meg egy pillanatra.

35 éves a hapsi. Ne mondja már nekem senki, hogy józan paraszti ésszel nem látta előre, hogy a gyereket, akire 2 évig várt, nem 6 hétig kell nevelni és gondoskodni róla.

Emberek, ha látott már gyereket, vagy szülőt, ha van testvére vagy csak a bolygón él, ezért egy borsónyi aggyal is előre láthatta, hogy itt nem 6 hétről lesz szó.