Ti megbocsátanátok a férjeteknek, hogy magára hagy egy babával?

Lelépett most meg visszasündörögne?

Nem egyszerű eset,én a helyedben hagynám,hogy kicsit udvaroljon,nem engedném rögtön vissza.Ha pedig visszaengeded,beszéljétek meg alaposan,mert ez nem olyan dolog amit az ember a szőnyeg alá söpör.Ha látod rajta,hogy őszintén bánja a dolgot és igyekszik mindent rendbehozni akkor hajrá,kívánom a legjobbakat:)

Javaslom, hogy legy egy kicsit onzo es teddbfel magadnak azt a kerdest, hogyha nem adsz eselyt, akkor kesobbiekben hogy erezned magad?

Lenne-e lelkiismeretfurdalasod, kinozna-e a gondolat huzamosabb ideig, hogy mi tortent volna-e ha megprobaljatok es minden rendben megy; vagy tudnad-e azt mondani nyugodt szivvel a gyereknek mondjuk tiz ev mulva, hogy te mindent megprobaltal azert, hogy az apjaval egy csalad legyetek.

Azert mondom, hogy ez ugy ond onzoseg, mert ha a te lelked igy lenne nyugodt, akkor most gondolj magadra (is) es sajat magad miatt adj meg egy eselyt.

Engem nem elhagyott a ferjem, hanem megcsalt, az sem volt szebb. Ket gyermekunk volt mar es sunyiban csinalta abszolut. En magam miatt mondtam azt elsosorban, hogy kap egy eselyt, mert tudtam jol, hogy igy lesz tiszta a lelkiismeretem. Ha igy sem mukodott volna a kapcsolat tovabb, akkor onmarcangolas nelkul tudtam volna kimondani barkinek, a gyerekeknek is, hogy en mindent megtettem es semmi sem az en hibam. Vegul nalunk megerte megprobalni, igy a legjobb.

Nagyon meg tudom érteni. A szülés után egy bizonyos időszakban nagyon sok családban bekövetkezik a férfinél egy szakadás, és nem tud mit kezdeni az új helyzettel. A nő lehet, hogy nem is veszi észre és nem kezelik a problémát. A férfi nem bírja tovább, elmegy. De nyilván később lehiggad, ha csak nem végleges benne az elszakadás végya. De a legtöbbször nem az. Csak nem tudott még alkalmazkodni az új helyzethez. Ez nem hiba, inkább figyelmetlenség.

Férfi vagyok.